Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

VÉSZKORSZAK - EMBER MÁRIA Wallenberg elrablása

Hogy pontosan milyen feljegyzési naplóból, börtönfőkönyvből származnak ezek a bejegyzések, nem lehet tudni. Talán a folyosón ülő börtönőr rögzítette a rabok mozgását - miként a szovjet szállodákban a „gyezsurnaja" a vendégek járását-kelését -, és a rabnak azért kellett a bejegyzést sajátkezű aláírásával hitelesítenie, hogy utóbb bizonyítható legyen: a kihallgatásán nem verték agyon. Wallenberg írása szilárdabbnak látszik, Langfelderé megviseltebb, sőt, nála olyan személyiségváltozásra utaló jelet is láthatunk, mint neve első betűjének cirill abc szerinti írása... Ez azonban már egy másik iratcsomóból kikerült aktákon tanulmányozható. A szovjet szervek ugyanis eljuttattak a svéd külügyminisztériumnak egy olyan másolatköteget is, amelyen korábban gondosan eltávolított aláírások voltak - tussal, tintával készakarva leöntött vagy csak kézzel kiikszelt tintapacák vagy x-ek sora alól hozták megint a felszínre, bonyolult restaurátori munka eredményeképpen Wallenberg vagy Langfelder aláírását. Ezeken a bejegyzéseken, melyek az előbbieknél is nehezebben értelmezhetők és pusztán életjelként foghatók fel abból a korszakból, amikor még éltek, három kivágatot érdemes alaposabban szemügyre venni. Az egyik Langfelder aláírása 1946. július 3áról, a másik Wallenbergé 1946. augusztus 30-áról és a harmadik Langfelder aláírása 1946. július 17-éről. Az időközben eltelt két hét alatt Langfelder írásának tengelye megváltozott, és a neve nem a latin abc betűjével kezdődik. Wallenberg írása változatlanul ugyanaz, amilyennek a budapesti svéd követség által kiadott igazolásokról ismerjük. Wallenberg állítólag 1947. július 17-én halt meg a börtönben. Az erről szóló „Raport" (jelentés) így hangzott: „Szigorúan titkos! A Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériuma Főparancsnokának V. Sz. Abakumov elvtársnak Jelentés Jelentem, hogy az Ön által jól ismert Valenberg nevű fogoly ma éjszaka cellájában váratlanul elhunyt, feltehetően szívroham következtében. Az Öntől kapott utasítás értelmében, mely szerint személyesen kell gondját viselnem Vallenbergnek, kérem utasítását arra vonatkozólag, kit bízzunk meg a halál okának megállapítását célzó boncolással. A börtön egészségügyi szolgálatának vezetője Szmolcov orvos-ezredes" 47. VIL 17. A jelentésen Szmolcov kézírásával az alábbi megjegyzés olvasható: „Jelentettem személyesen a Miniszternek. Utasítás: a tetemet boncolás nélkül hamvasztani. VII. 17. Szmolcov" Langfelder halálára vonatkozólag azt közli a Szovjetunió külügyminisztériuma J. V. Andropov budapesti szovjet nagykövettel 1957. szeptember 17-én, hogy: „Illetékes szovjet szervek gondosan megvizsgálták a Langfelder Vilmos magyar állampolgárral kapcsolatos anyagokat. Sajnos, a Szovjetunióban való tartózkodásának körülményeire vonatkozólag nem sikerült adatokat fellelni. Joggal feltételezhető, hogy a Langfelderre vonatkozó anyagokat a Wallenbergre vonatkozó anyagokkal