Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
VÉSZKORSZAK - EMBER MÁRIA Wallenberg elrablása
zőkönyvbe néhány információt 1955-56 folyamán. Ezek a szovjet hatóságok által háborús bűnösnek tekintett és tíztől huszonöt évi börtönre elítélt német főtisztek, illetve diplomaták Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár 1955-ben Moszkvában tett látogatását követően nyerték vissza szabadságukat és térhettek haza. Közülük tizennyolcan éltek még abból a talán még egyszer annyiból, akik zárkatársai voltak Raoul Wallenbergnek, illetve gépkocsivezetőjének, a magyar zsidó Langfelder Vilmos mérnöknek (akit Dmitrijenko őrmester jelentése szerint Wallenberggel együtt fogtak el a Benczúr utca 16. szám alatti házban, és aki vele együtt tűnt el). Az egyik német tiszt elmondja, hogy Langfelder zárkatársa volt, és a magyar fogoly elbeszélte neki: amikor Wallenberggel megérkeztek Moszkvába, előbb még egy kis városnéző sétára vitték őket, megmutatták nekik a moszkvai metrót is, a szocialista építőmunka eme büszkeségét, csak ezután zárult be mögöttük a Lubjanka börtön kapuja. A szovjet szervek 1989-91 között átadták a svédeknek „a moszkvai Belső Börtön" iratai közül annak a jegyzéknek a másolatát, amely tanúsítja, hogy Wallenbergtől egy hátizsákot vettek el 1945. február 6-án - és adtak ki 1945. május 30-án, amikor a fogoly második moszkvai börtönébe, a Lefortovói börtönbe „továbbíttatott". Wallenberg valóban hátizsákkal érkezett Budapestre - továbbá hálózsákkal, viharkabáttal és revolverrel -, Per Anger attasé emlékezete szerint 8 ; Lévai Jenő is 7. Lévai, idézett mű, 219. old. többször emlegeti monográfiájában azt a hátizsákot. Hogy mit tartalmazott ez a hátizsák, az erre vonatkozó kimutatást a szovjet szervek nem találták meg. Langfeldertől egy bőröndöt vettek el, annak tartalmáról részletes leltár maradt fenn, a tartalék inggombokig bezárólag („5 db"). Mi állapítható meg a Belső börtön néhány, véletlenül fennmaradt bejegyzéséből? A börtönkarton szerint annak az engedélynek a kelte, amelynek értelmében Raoul Wallenberg letartóztatható: január 19-e, vagyis öt nappal azt követően, hogy Dmitrijenko őrmester megtalálta őt és gépkocsivezetőjét a Benczúr utca 16. szám alatti villában. A moszkvai Belső börtönbe 1945. február 6-án érkeztek meg, ekkor vették el Wallenberg hátizsákját és állították ki a kartont. Első kihallgatása február 8-án éjjel 1 óra 05 perctől hajnali 4 óra 35 percig tartott, ekkor még bizonyos Szvercsik volt a kihallgatója. Langfeldert másnap, ugyancsak éjfél után fél kettőkor kezdte kihallgatni bizonyos Kuzmisin vagy Kuzmiskin, a procedúra hajnali 3 óra 40 percig tartott. Wallenberg is Kuzmisin vagy Kuzmiskin elé kerül 1945. április 28án; ez délutáni kihallgatás, másfél órát tart. Langfeldert 1945. március 21-én szállítják át a Lefortovói börtönbe. Előadójuk továbbra is Kuzmisin, még 1947 márciusában, illetőleg júliusában is ő elébe vezetik a rabokat. Létezett azonban egy Kopiljanszkij nagy Kopeljanszkij nevű kihallgatójuk is, akiről annyit közölnek, hogy „a 3. sz. főosztály operatív meghatalmazottja". 8. Per Anger: „With Wallenberg in Budapest", 1981. Holocaust Library, New York (50. Old.)
