Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
VÉSZKORSZAK - EMBER MÁRIA Wallenberg elrablása
helyzetéről és a város elfoglalását siettetni. Közvetlenül e megbeszélés után, december 29-én Harald Feller svájci ügyvivőt a nyilasok elfogták, és menyasszonyával, Perényi bárókisasszonnyal együtt az Andrássy út 47. alá hurcolták, és súlyosan bántalmazták." A svájci konzulról, Carl Lutzról szóló monográfiában olvassuk, hogy „1945. április elején a semleges követségek diplomatáinak az orosz csapatparancsnok utasítására el kellett hagyniok Magyarországot. Lutz konzul, a felesége és svájci munkatársai együtt utaztak el a pápai nunciussal és annak kíséretével orosz katonai felügyelet alatt. A csoport összesen hetven tagú volt. Kalandos és veszélyes utazásban lett részük: hatnapos vonatút után megérkeztek Isztambulba, onnan egy kis gőzösön mentek tovább Lisszabonba (át az elaknásított Földközi-tengeren), s onnan tovább Madridon és Barcelonán át Genfbe. A svájci diplomaták közül hiányzott Harald Feller ügyvivő és Max Mayer - csak körülbelül egy év múlva engedték haza őket az oroszok." Könyvében a Svéd Vöröskereszt 1944es magyarországi főmegbízottjának, Valdemar Langlet-nek a felesége, Nina Langlec 4 is beszámol arról, hogy a szovjet megszálló hatóságok végeérhetetlen és megalázó kihallgatásoknak vetették alá mintegy huszonöt napon keresztül ez emberbaráti 2. Lévai, idézeti mű, 211. old. 3. Alexander Grossman (Groszmann Sándor): „Nur das Gewissen Cari Lutz und seine Budapester Aktion" (Csak a lelkiismeret parancsára - Carl Lutz és budapesti tevékenysége), 1986, lm Waldgut Kiadó, Wald (Svájc), németül, 189. old. 4. Nina Langlet: „A svéd mentőakció, 1944.", fordította Hannach Ágnes, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988. (131-132, 148, svéd szervezet tagjait, mielőtt azok elindulhattak volna délnek, hogy Törökországon keresztül eljussanak északra, Svédországba - de hát meg kellett kerülniük a második világháború végjátékának lángjaival elárasztott fél Európát. 1945. szeptember 2-án érkeztek meg Göteborgba, és ekkor derült ki, hogy Raoul Wallenberg nincs köztük. A stockholmi szovjet nagykövet ez időben Alexandra Kollontáj asszony volt, a Leninhez fűződő személyes barátsága miatt a régi bolsevik gárda legendás személyisége. Azt persze nem tudhatták róla Svédországban, hogy stockholmi pozíciója már csak látszólag befolyásos pozíció, s mihelyt visszahívják Moszkvába - ami nemsokára be is következett -, már végképp meg lesz fosztva a közbenjárás, az intézkedés minden lehetőségétől. Raoul Wallenberg anyja - a mind mostanáig legjobb Wallenberg-monográfia, John Biermann könyve 5 szerint - 1945 „február folyamán érintkezésbe lépett a stockholmi szovjet nagykövettel, Alexandra Kollontájjal, aki megnyugtatta: ne aggódjon, Raoul biztonságban van a Szovjetunióban és hamarosan hazatér. Nagyjából ebben az időben Kollontáj hasonlóan nyilatkozott a svéd külügyminiszter, Christian Günther feleségének. Még annyit hozzátett, hogy jobb volna, ha a svéd kormány nem csapna nagy lármát, mert ez 155-156. old.) 5. John Biermann: „ Righteous Gentile— The Story of Raoul Wallenberg - Missing Hero of the Holocaust" (Tisztességes keresztény - Raoul Wallenbergnek, a Holocaust odaveszett hősének története), 1982 London, Penguin Könyvkiadó. Magyarul „ABC" szamizdat kiadásban, 1985-ben, a fordító nevének feltüntetése nélkül jelent meg. (Az idézeTtrésza 63. oldalon.)
