Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

VÉSZKORSZAK - DOKUMENTUM Ravasz László „általános tájékoztató"-ja 1944 júniusában

elkülönítésének végrehajtása során jelentkező visszaélésekre, kegyetlenkedésekre. Kellő időben felemelte tiltakozó szavát a zsidók deportálásának fenyegető gondolata ellen, s mikor ez megindult, mindegyik evangéliumi püspök aláírásával éles tiltakozással fordult a kormányzathoz.

5 Közben igehirdetésében fokozott erővel hangsúlyozta az erkölcsi világ örökkévaló isteni törvényeit, az igazságosságot, az irgalmasságot, az emberszeretetet.

6 Különös melegséggel hívta úrvacsorához, gyülekezeti közösségekbe a sár4. Utalás a miniszterelnökhöz intézett május 19-iki konventi elnökségi beadványra, amelyhez tartalmilag hasonló, bár kevésbé határozott hangvételű iratot nyújtott be május 26-iki keltezéssel az evangélikus egyházegyetem elnöksége is. A református beadvány tiltakozást kifejező részeiben a következő két gondolat szólalt meg: a) J zsidónak minősülő egyének elkülönítésével kapcsolatban kifejezésre kell juttatnunk, hogy magát az elkülönítésnek a tényét a leghatározottabban helytelenítjük s úgy gondoljuk, hogy a keresztyén társadalomnak a régmúltban tett ilyen intézkedése vagy hagyománya többé fel nem újítható." b) „Jeleket látunk, amelyek arra mutatnak, mintha az elkülönítés mellett az ország határain kívülre való deportálás is előkészületben állana. Fel kell hívnunk Nagyméltóságod figyelmét azokra a szomorú eseményekre, amelyek más országok zsidóságának hasonló deportálását végső befejezéshez juttatták s nagyon kérjük Nagyméltóságodat, hogy az ilyen események elkerülésére mindent megtenni s a magyar királyi kormányról és ezzel az egész magyar nemzetről az ezekért járó felelősséget elhárítani méltóztassák." - A petíció alaphangját mindazonáltal (hasonlóképpen az egyéb beadványokhoz) nem a tiltakozás szava adja meg, hanem a zsidótörvények hatálya alá eső személyek jelentéktelen számú körét érintően tett kormányzati kedvezések iránti köszönetmondás, és az ezek feletti megelégedést tolmácsoló sorok, továbbá a miniszterelnök „bölcs vezetése alatt álló kormányzat" által „teremtett befejezett tények" kénytelen tudomásulvételének kinyilvánítása, s végül, de nem utolsó sorban, a határozott tiltakozástól való tartózkodásnak az a diplomatikus formája, amelyben a zsidóellenes intézkedések terén principiell elismerték a kormányzat politikai kompetenciáját, a metakommunikativ konnotációk szintjén pedig azt tudatták a politikai élet őrállóival - akárha tudatos szándék nélkül is -, hogy szakítópróbára azért nem fog sor kerülni. Az 1944-ben a zsidóüldözés áldozatai érdekében tett református egyházi intervenciókról összefoglaló áttekintést ad: Bereczky Albert: A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen. Budapest: Református Traktátus Vállalat. 1945. (Reprint: Budapest, 1984.) Az evangélikus akciókról pedig Fürj Zoltán: Az evangélikus egyház és a Holocaust. In: Világosság 1991 [32]/12. 939-953. 5. A két nagy protestáns egyház püspökei által aláírt, a miniszterelnökhöz június 21-ikén benyújtott tiltakozás szövegét közli (legutoljára): Fürj Zoltán: Op. cit. 946-947. Az iratban (legalábbis az addigiakhoz viszonyítva) valóban kifejezésre jutó éles tiltakozás mellett olvasható azonban az is, hogy „mi Nagyméltóságod politikai helyzetét nehezíteni nem akarjuk, sőt a kibontakozásban magára vállalt feladat megoldását elősegíteni kívánjuk, ezért tiltakozásunkat egyelőre a magyar közvélemény elé nem visszük [...]." 6. Az erkölcsi momentum fokozott kihangsúlyozása valóban jellemzőnek tűnik, de nem a sejtetett aktualizált formában, hanem az időtlenség és elvontság steril minőségében. A korábbi évek, évtizedek nacionalizált-antiszemitifikált evangéliumhirdetése után (amelyben Ravasz László feltétlenül az élen járt) ez persze akkor is késő lett volna, ha valóban így történik. Nem véletlen, és több vonatkozásban is igen jellemző, hogy a püspök az egyik, itt tárgyalt szempontból legmarkánsabbnak tekinthető cikkében, egyezően a jelen dokumentumban kifejtettekkel, kimondottan is arra hívja fel a lelkészeket, „hogy a napi politika kérdéseit a szószékre ne vigyük fel". (Ravasz László: Milyen legyen a mai igehirdetés? In: Református Élet 1944 [11 ]/23. VI. 3. pp 1-2.) - Igazán útmutató erejű homiliás és publicisztikai megnyilvánulásokat az ellenállási, kritikai-prófétai vonal olyan képviselőitől ismerünk, mint pl. Bereczky Albert, Békefi Benő, Czeglédy Sándor, Péter János. (Az egyházvezetés, közelebbről Ravasz László, elsősorban abban játszott szerepet, hogy érezve a helyzet fonákságát, az említett szerzők egyik legrangosabb fórumát, a Református Jövőt szabaddá tette gondolataik közlése előtt.) A kérdéshez részletesebben Id.: Majsai Tamás: A protestáns egyházak az üldözés ellen. In: Magyarország - 1944. Üldöztetésembermentés. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó-Pro Homine-1944 Emlékbizottság. 1994. (180-184.)