Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - DOKUMENTUM Ritoók Emma levele 1924-ben

giről nem vagyok veled egy véleményen, én mindig rossz színésznek tartottam, képtelen voltam az édeskésségét és szépelgését a színpadon elviselni - ami nem azt jelenti, hogy Bakót el tudom viselni. Ellenben Gál Gyulát gyerek korom óta nagynak tartom és nem is változtattam meg a véleményemet róla. Látod nem vagyok elfogult. De másrészt ha te érezted volna azt a különbséget, hogy Ambrus hogyan viselte velem szemben magát és hogyan Hevesi, akkor azt kellene mondanod amit én mondtam: az egyik űri ember és a színház neki irodalmat és kultúrát jelent; a másik zsidó és a színház neki üzletet jelent; tisztán úgy beszélt velem, mint ha valaki azt mondja a kereskedőnek, hogy van eladó búzám. De a társaságot csakugyan úgy csinálom meg, hogy a nemzeti mivoltát hangsúlyozom; csak azt nem engedhetem meg, hogy zsidó befolyás érvényesüljön benne - lásd mint fent. De hiszen hol van még az én tervemtől egy revue lehetősége! Nem lehet azt soha megcsinálni. A Napkelet szóról szóra az, amit Kálmán mond, de az is igaz, hogy lehetett volna olyat is csinálni, ahol csupa jó magyar író lett volna. Istenem, hiszen a Nyugat gyenge írói a zsidók, nem a magyarok; csak elég pénz elég energia és elég szeretet kellene, hogy őket összeszedjük. Neked írom meg a Remsey látogatásának a folytatását. Nagy Körösön az Arany János társaság egy magyar revuet akar csinálni, de nem holmi helyi lapot, hanem egész országra szólót. Remsey egyik fő szervezője. Óriási lelkesedéssel mondta el a tervét. Tényleg egész kidolgozott programjuk van, nagyon szép, ha keresztül tudják vinni; most írói gárdát állítanak össze, ne utasítsd kérlek vissza, Neked is fog írni. Én is megígértem a közreműködést. A magyar szellemiséget felébreszteni és nem Pestről hanem az alföldről. Egy kicsit prófétának érzi magát, de oly kedves próféta, hogyha pénze is volna hozzá, bizonyosan nagyon szépet tudna teremteni. Nem képzeled milyen szegényen és küzdelemmel éli ez az ember az ő absolut művész életét kint Gödöllőn. Reklám nélkül, csak néhány műértőtől elismerve, soha meg nem törve, soha nem engedve. Látod ez is magyar ember! Nem szívem én Erdős Renéet sem akarnám; épen ma olyan idő van, mikor nemcsak a tehetség számít, kell, hogy valami több is legyen az író lelkében; én örülök, hogy Várnai Zseni olyan mint amilyennek írod, örülök minden emberileg értékesnek, de ami volt azt nem lehet kitörölni az emberek lelkéből és az enyémből sem; de még ha én akarnám is akkor sem lehetne; ezt meg kell értened édesem, hogy vagy ők, vagy mi, ez tőlem függetlenül így van; ez olyan tény ma, amin semmiféle erő nem változtathat, legfeljebb beverné a saját fejét. De már csakugyan elég, mert még a fecnijeim is kifogytak. Csak még ezer köszönet drága jóságodért és hogy szeretem a jó fekete kávét, de itt-