Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - KOVÁCS M. MÁRIA A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években
áramlása miatt az orvosi szakma létszáma majdnem megkétszereződött (4653-ról 1920-ban 8285-re 1930-ban). A fővárosról rendelkezésre álló részletes statisztikák azonban szintén azt sugallják, hogy e csökkenés egy része illuzórikus volt. A budapesti keresztény vallású orvosok tíz százaléka kikeresztelkedett zsidó volt. Velük együtt - mint születési anyakönyveken alapuló statisztikai kimutatásokból kiderül - a zsidók aránya a fővárosi orvosok között 1940-ben még mindig csak épp hogy alatta 36 volt a szakma felének (44% ). A zsidókvótát kiharcoló politikai erők nem ilyen lassú változásra számítottak. Az ő szemükben a numerus clausus zsidóellenes rendelkezése csupán az első lépése volt egy a jövőre tervezett, hosszabb intézkedéssorozatnak, az első, „úttörő lépés a 37 zsidókérdés intézményi megoldásában". Ezért mindjárt a törvény keresztülvitele után hozzá is láttak a következő lépéshez. Ahhoz, hogy a már végzett, gyakorló szakértelmiség soraiban is kvótaszerű megszorításokat harcoljanak ki. Helyesen ismerték föl, hogy a korai húszas évek válságos körülményei kitűnő lélektani alkalmat teremtettek arra, hogy az egyes szakmákon belül fellépő feszültségeket a zsidóellenes politika eszközévé lehessen átalakítani. 36. 4756 budapesti orvos közül 235 még 1919 augusztusa előtt keresztelkedett ki, 234 pedig az után. A korabeli kifejezéssel „őskeresztényként" összeszámolt nem-zsidók száma 2675 volt; a zsidók - ide értve a kikeresztelkedetteket is - száma 2081 volt. {MONI, 1938 október) 37. Gömbös Gyulától idézi: Szegvári Katalin, i.m., 124. old. 38. A szervezet alapító tagjai voltak Avarffyn kívül: Bársony János, Kenyeres Balázs, Kuzmik Pál, Kétly László, Gálszécsi Ritoók Zsigmond, Windisch Ödön, Farkas Géza, Szinnyei József, Ajkay Zoltán, Bada Szabó József, Benárd Ákos, Szentimrey Ákos. Antiszemita szervezkedés az orvosi szakmában A szakértelmiségen belül a szélsőséges antiszemitizmus legkorábban és leghevesebben az orvosi szakmában jelent meg. 1919 áprilisának első napjaiban, a kommunista forradalom harmadik hetében budapesti orvosok egy csoportja titokban találkozott, hogy megalakítsa földalatti zsidóellenes orvosi szervezetét, a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületét, a MONE-t. 38 A szervezet programja Prohászka Ottokár tanaira, a keresztényszocialisták által 1917-ben meghirdetett „keresztény koncentráció" elveire épült. Az orvosi szakma számára a „keresztény koncentráció" politikáját két prominens orvos, Ritoók Zsigmond és Avarffy Elek 39 fordította le - brutális világossággal. Az új fajvédő egyesület azt akarta elérni, hogy a jövőben a „vezető szerep az orvosi társadalomban és tudományos intézetekben kizárólag magyar fajbélieknek jusson". 40 Első lépésként a bolsevik forradalom alatt még illegalitásban szervezkedő MONE 1919 nyarán „régebbi orvosi névsorokból és óvatosan érdeklődő tapogatózásokból" összeállította a „biztosan kereszténynek tudott budapesti orvosok névjegyzékét." 39. Avarffy Elek szélsőjobboldali botrányhős és Bársony János orvoskari dékán elvbarátja volt: 1921 -ben a Nemzeti Újságba cikket írt arról, hogy a zsidók nem országos „arányszámuknak" megfelelő mértékben haltak hősi halált a háborúban. Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség főszerkesztője adatokkal bizonyította ennek az ellenkezőjét, és a Statisztikai Hivatal - név szerint Kovács Alajos - szakvéleménye alapján a bírósági pert meg is nyerte Avarffyval szemben. (Szabolcsi, i.m., 316. old.) 40. MONE, 1939. augusztus 1. 41. U.0.
