Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - KOVÁCS M. MÁRIA A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években

pen olyan vérszegény, deklarált jog maradt, amely mögül éppen a jogot garantáló végrehajtó hatalom hiányzott. 1924-ben a magyarországi zsidó szervezetek végül is Vázsonyi álláspontját fogadták el, és a numerus clausus ellen nem fordultak a Népszövetséghez külső interven29 cióért. A stabilizációs kölcsön felvétele után azonban Bethlenek még jó ideig nem váltották valóra Vázsonyiék reményeit. A diszkrimináció orvoslása helyett 1925-ben Bethlen szinte megzsarolta a magyarországi zsidó szervezeteket, hogy a numerus clausus törvény újabb népszövetségi felülvizsgálata során utasítsák el a külső intervenciót. De az is tény, hogy ez után már a szélsőjobboldal sem tudott újabb diszkriminációs intézkedéseket kiharcolni, sőt el kellett tűrnie, hogy a numerus clausus faji paragrafusát Bethlen 1928-ban mégiscsak törölte a törvényből. Vázsonyiék politikájával liberális és szocialista oldalon nem mindenki értett egyet. A polgári radikálisok - alighanem Vázsonyi iránt érzett régi ellenszenvük miatt - egészében kétségbe vonták Vázsonyi álláspontjának jóhiszeműségét, s Vázsonyit a Bethlen rendszer afféle dísz-zsidójaként emlegették. Mások önző osztálypolitikát emlegettek, amely jól szolgálja a zsidó elit érdekeit, de félrenéz a kisemberek nyomorúságának láttán. Szende Pál azt vetette Vázsonyiék szemére, hogy kizárólag a zsi29. Egy év múlva a budapesti brit nagykövet beszámolt a Pester Lloyd főszerkesztőjével, Vészi Józseffel folytatott beszélgetéséről, aki hangsúlyozta: J\ közösség minden hivatalos képviselője egyetért abban, hogy a numerus clausus kérdés tisztán belügy, és hogy a magyar zsidók, mint igazi hazafiak, ellenzik a külső befolyás gondolatát, és segítség nélkül is tovább fogják folytatni a harcot jogaikért, ahogyan dó tőkéscsoportok befolyására álltak el a külföldi tiltakozástól. Szende szerint az antiszemitizmus kezelésére a zsidó tőkések politikai harc helyett inkább új korrupciós láncolat létrehozásával feleltek: a zsidó üzletek köré „keresztény" strómanrendszert építettek ki, biztosítva, hogy vállalkozásaik a legrosszabb időkben is zavartalanul működhessenek. „Most minden jelentős zsidó kereskedő alkalmaz a cégben egy keresztény » testőrt «, aki villámhárítóként szolgál és gyakran a családba is benősül. A vegyes házasságok sohasem voltak még olyan gyakoriak, mint ma, mivel a kérők nemcsak az üzlet » szervezését és támogatását« vállalják el, hanem a feleségét is."

30 Szende elemzése szerint a strómanrendszer sehol sem volt átlátszóbb, mint az ügyvédi szakmában: „Egy másik jelenség a keresztény antiszemita ügyvéd, akinek kizárólag zsidó klientélája van. Akik szeretnének valamit elérni a hatóságoknál, vagy a bírósággal van dolguk, vagy zsarolástól félnek, azok elvből antiszemita ügyvédhez fordulnak, s azután csodák történnek. Miközben pedig az ügyes ügyvédet kereső becsületes keresztényeknek zsidókhoz kell fordulniuk, mivel a keresztény ügyvédek olyan magas árat kérnek, amelyet senki sem tud megfizetni - kivéve a gazdag zsidókat. Valószínűleg hihetetlennek hangzik: a legvadabb antiszemiták valójában filoszemiták - a a múltban is tették." Katzburg, i.m., 69-70. old. 30. Szende Pál, „Keresztény Magyarország és zsidó kapitalizmus", Miszlivetz Perenc és Simon Róbert (szerk.) Isidókérdés Kelet- és Közép-Európában, (Budapest, 1985) 368. old. 31. Uo., 369. old.