Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - LENGYEL GYÖRGY A gazdasági elit szegregációja és lakásviszonyai (1920-1940)

Park Clubnak és a Korcsolyázó Egyletnek adott otthont.

6 Az igazán exkluzív Zsoké Klub és a balatonfüredi Yacht Klub fővárosi központja azonban már megint csak a jól ismert elit-sávban, a Semmelweis utcában, illetve az Andrássy úton volt található. Amint látjuk tehát, a gazdasági elit munkahelyei, s bizonyos belső strukturáltsággal társas életének színhelyei is egy szűk fővárosi sávra koncentrálódtak. Bár a korabeli városi adminisztráció szerint a Belváros, a City elnevezés a IV. kerületet, az Erzsébet híd pesti hídfője körüli kis területet illette, ezt inkább várostörténeti hagyományok indokolták. A szó nemzetközi gazdasági értelmében a City kissé feljebb, a Lánchíd pesti hídfője körül terült el: ide koncentrálódtak a magángazdaság központjai és a liberális polgárság társadalmi intézményei. E két tényező együttesen járult hozzá a „lipótvárosi burzsoázia" inkább kritikával, mint elismeréssel emlegetett megjelölésének fennmaradásához. Hogy a „lipótvárosi burzsoázia" sztereotípiája a munka és a társas élet színterei alapján alakult ki, azt azért fontos hangsúlyoznunk, mert a Lipótváros mint a gazdasági elit lakóhelye korántsem volt annyira tipikus, mint az a sztereotípiából következnék. Ha a polgárság szélesebb osztályát vizsgáljuk, beleértve a kisiparosokat és kiskereskedőket is, úgy annak aránya e belső kerületekben viszonylag magas: a Belvárosban 29%, a belső Lipótvárosban - csakúgy, mint Óbudán és belső Terézvárosban - egynegyed. Ha a polgárság kerületenkénti megoszlását a fővárosi népesség kerületenkénti 6. Interjú Jerták [leménél (Kézirat), 1986. megoszlásával vetjük össze, kitűnik, hogy a polgári osztály-főként a kisiparos, kiskereskedő elem nagy száma folytán -, viszonylag egyenletesen oszlott meg, csupán a pesti oldal IV-VIII. kerületében volt valamelyest felülreprezentált.

7 A gazdasági elit ezzel szemben elsősorban a budai belső kerületekben, főként az I. és a II. kerületben volt igen számottevően felülreprezentált (szemben az összlakosság 2,3 illetve 6,1%-ával 16,9, illetve 20,2%), míg Óbudán, csakúgy, mint a pesti peremkerületekben (Ferencvárosban, Kőbányán, Angyalföldön, Zuglóban, sőt a bentebbi, de alacsonyabb státusú Erzsébetvárosban) kerületenként csupán 1-2%a lakott. Összességében a fentebb említett hat peremkerület a fővárosi népességnek közel felét (48,9%-át) tömörítette, míg a gazdasági elitnek csak 5%-át. Azelitdisszimilációs indexe igen magas, 51,2-es értéket mutatott 1941-ben, s ez az érték lényegében nem változott az 1936-ra számított értékhez képest (31,8).

8 Viszonyítási alapként megemlíthetjük, hogy a gazdasági elit szegregációja nem érte el az arisztokráciát és a nemességet tömörítő Nemzeti Casino fővárosi tagjainak lakóhelyi elkülönülését (esetükben a disszimilációs index értéke összehasonlítható területi bontásban 60,0 volt), de meghaladta a Rotary Klub tagjainak disszimilációját (47,6).

9 A multipozicionális elit aránya felülreprezentált volt a Belvárosban és a Terézvárosban, a Lipótvárosban azonban lényegében megegyezett a fővárosi népesség itteni arányával (8 ill. 7,6%), s alatta maradt a 7. L. Nagy Zsuzsa, Iparosok, kereskedők és kispolgárok a két világháború között (Kézirat) 1989.9-10.p.