Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - LACKÓ MIKLÓS Zsidók a budapesti irodalomban (1890-1930)

mind puccos..." A dúsgazdag Szinger Ida apjáról: „igaz, hogy nagyon gazdag, csakhogy a lányt nem adja ám, csak nagyon gazdag zsidóhoz. Ha szegény embert akar, akkor a keresztények közt válogat". S amikor András azt mondja: „Hát keresztelkedj ki." Andor így válaszol: „Gyermek! A kikeresztelkedett zsidó csak a keresztények szemében megy némileg keresztényszámba, a zsidók közt nem." Másutt Andor ezt mondja Andrásnak: „Egész Magyarország liberális, de azért senki ki nem állhatja a zsidót. A zsidó maga se. Koppantsd meg az izraelitát és előtted áll az antiszemita. Én magam fanatikusan gyűlölöm a fajtámat." S végül még egy idézet egy filoszemita magyarról: „Jól tudja, hogy a zsidókat a filoszemita nem érdekli. A filoszemita keresztény tulajdonképpen mind foglalkozásszerű izraelita, alig különbözik valamit a született zsidótól, és ezért a zsidók szemében érdektelen. A zsidóságot olyan ember érdekli, aki néha-napján ki meri neki mutatni az oroszlánkörmeit." Úgy gondolom, az idézetek bizonyítják, ez a konzervatív író ha ironikus éllel is - a zsidó asszimiláció fonákját jobban megragadta, mint sok más, igényesebb alkotó. Figyelemmel kísért korszakunk (19801930) végpontján Móricz Zsigmondnak egy a Pesti Napló 1934-as évfolyamában megjelent regénye, a Jobb mint otthon áll (a szerző ezt a hevenyészve írt regényt később soha nem vette be kötetben kiadott művei sorába). A pesti VII. kerületben, az ún. Csikágóhoz közel játszódó regény - középpontjában egy szerelemmel, s egy, az Aréna út sarkán megnyíló modern „bár", egy korai „önkiszolgáló" étterem életével és alakjaival - előterében a zsidó-magyar együttélés jórészt rejtett problémái állnak. A regényben csupa pozitívan jellemzett zsidó figura jelenik meg: a rendkívül szép zsidó ifjú, a helyi szakszervezeti vezetőnő, sőt: még a hősnőnek az ügetőn titkon jó tippeket adó pajeszos zsidó is. A regény egy vidékről, dzsentri körökből származó, nemcsak finom és szép, hanem kitűnő hivatali dolgozó fiatal özvegy nő, s egy romantikus ismeretlenséggel övezett szép és gazdag zsidó fiatalember szerelmi kapcsolatának alakulásáról szól. A fiúról, annak apró vonásaiból (pl. ahogyan a vendéglőben a pisztolyt tétovázva előveszi a zsebéből) a nő fokozatosan ismeri fel, hogy zsidó (a fiú még zsidós nevét sem árulja el az aszszonynak); s a sok idegenség-érzés között sok konfliktussal a nő - nem utolsó sorban társadalmi tapasztalatai alapján - fokozatosan a városias, „modern" gondolkodású fiú hatása alá kerül; a szerelem s a pesti környezet végül is egymás karjaiba segíti őket. Az igazán érdekes zsidó típusokat (nem zsidók szemüvegén át) a sohasem antiszemita Babits Halálfiai című művéből, s a zsidókat nem szerető Szabó Dezső, Németh László regényeiből ismerhetjük meg. Ahogy erre egy másik tanulmányban rámutattam, ez az irodalom több zsidó típust vázol fel. Az első: az öreg generáció még vidéki, nem asszimilálódott zsidósága, melyet a legtöbbször meleg színekkel ábrázolnak mint egyszerű, puritán, családias, a gettófélelmet még emlékükben őrző embereket. A következő generáció már több irányba ágazik el. Az egyik a gazdag bankár-zsidó, akinek életelvét a pénz határozza meg, s az ezzel elérhető (közvetett) ha-