Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - ZEKE GYULA A nagyvárosi kultúra új formái és a zsidóság

zal. Utalhatunk a normává merevített nemzeti klasszicizmus oldódására műsorszerkezetükben, s talán a közönség felekezetileg kevésbé vegyes összetételére. Ha azonban a város többi színházát nézzük, semmi komoly nyomára nem akadunk valamiféle színházi szegregációnak. A neves zsidó színész- és rendező-karrierek a legkülönfélébb színházakhoz, illetve színházi vállalkozásokhoz kötődtek. Hevesi Sándor például pályája során a Nemzeti Színház mellett évekig rendezett más színházakban, de ismeretesen ő hozta létre a Thália Társaság előadásait is. A nagyvárosi szórakoztatóipar újabb intézményeinek kiépítése viszont eléggé egyértelműen köthető a zsidósághoz. Az első világháború előtt és alatt működött orfeumok, varieték és kabarék döntő részét zsidók létesítették. (Természetesen itt sem állnak a rendelkezésemre statisztikák, minősítésemet a Budapest Lexikonban elősorolt vonatkozó intézmények tulajdonosainak részbeni ismeretére, illetve vezetékneveikjobbára fölismerhető német-zsidó alakjára alapozom.) Nem lehet említetlenül hagyni Nagy Endrét, aki megteremtette a magyar politikai kabaré műfaját. Folyamodjunk e ponton segítségért ismét az antiszemitákhoz! Hogy milyen eszelős módon azonosítottak minden „rosszat" a zsidósággal, arra szép példa a prostitúció. Egy klasszikusuk, mit sem törődve a felekezetileg igen vegyes valósággal, meg avval sem, hogy a prostitúció Magyarországon sem volt csak városi, de még csak sajátlag polgári kori képződmény sem, a nyilvánosházak lakóit mint „a nőemancipáció szárnyain repkedő hebroni pillangó"-kat emlegeti. Szövegének toKálmán Imre és Rózsahegyi Kálmán a Cigányprímás bemutatóján 1912 Pesti Napló 1932 „...felszínre hozták a maguk zsidó klasszikusait. "