Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KARÁDY VIKTOR — PALÁSTI MÓNIKA Ecsetvonások a budapesti ortodoxiáról

mégis minden bizonnyal mind 1919 előtt, mind azután a mindenkori országhatárokon belül a legnagyobb honi ortodox hitközségek közé tartozott. Az összehasonlítás egyértelműsége végett itt csak a két pesti bázisú hitközség 1886-1 % 1911-1 % 1920-3 % 1. Lásd különösen Zeke Gyula, Szakadás után, Hét évszázad a hazai zsidóság életében, szerk. Lendvai Ferenc, Sohár Anikó és Horváth Pál, Budapest, 1990, I. 145-161 és 280 skk.; u.a., A magyarországi zsidóság hitközségeinek kiépülése, u.ott 126-144; Karády Viktor, A magyar zsidóság regionális és társadalmi rétegeződése, Régió 2/1994, 45-70; ; Palásti Mónika, A hagyaték, És hol a vidék zsidósága? szerk. Csorna Zsigmond, Deáky Zita és Vörös Éva, Budapest, Mezőgazdasági Múzeum, Centrál-Európa Alapítvány könyvek, 2, 1994,245-265. 2. Az újabbak között a leginkább figyelemreméltó Prepuk Anikó kísérleti kutatása: Evidence of Residential Mobility among Orthodox Merchants of the Budapest Jewish Community, 1873-1895, History and Society in Central Europe, vol. 1,1991, n°l, 87-98. Lásd még Vörös Károly, A főváros zsidósága a két forradalom között, Kortárs, 30,1986,100-118; Zeke Gyula, A budapesti zsidóság lakóhelyi szegregációja a tőkés modernizáció korszakában (1867-1941), Hét évszak a magyar zsidóság életében, id. mű 162-199. 3. Itt különösen ki kell emelni több kiváló kutató (köztük ismét Zeke Gyula és Prepuk Anikó neve említendő) közös erőfeszítésének eredményeként nemrég kiadott áttekintést az 1945 előtti magyar-zsidó társaadatait vetjük egybe, tehát nem a fővárosi zsidóság egészét. Ez utóbbihoz a Budai (neológ) hitközség forrásanyagaira, valamint az állami anyakönyveknek az egész izraelita felekezetű lakosságot illető forrásaira is utalni kellene. Egy ilyenfajta 2536 100,0 151 100,0 1481 100,0 dalomtörténetről s az erre vonatkozó legújabb szakirodalomról, mely ezentúl minden újabb kutatáshoz mintegy kézikönyvül szolgálhat: Gonda László, A zsidóság története Magyarországon, 1526-1945, Budapest, Századvég, 1992. 4. Itt mondunk köszönetet az 1951 -es kényszeregyesítés után nemrégiben újjászerveződött Budapesti Autonóm Ortodox Hitközség elöljáróságának és személyesen Herczog László főtitkár úrnak és Herczog Lászlónénak, hogy kutatásainkat a nehéz években általuk átmentett és példásan rendezett irattárukban lehetővé tették. A jelenlegihez hasonló felmérést tudtunkkal még semmilyen más magyarországi hitközségre vonatkozólag nem kezdeményeztek. 5. A fővárosi ortodoxiára nézve a Kazinczy utcai zsinagóga házassági, születési anyakönyvei és temetői parcella-könyvei állnak rendelkezésre. Ezek valószínűsíthetően az egész fővárosi ortodoxia központi anyakönyvezésére szolgáltak. Ezt tanúsítja a nem központi kerületekben lakókra, sőt gyakran vidéki illetőségű népességre vonatkozó bejegyzések nagy száma is, s az a tény, hogy az eddig azonosított levéltári források semmilyen más hasonló anyakönyvre nem utalnak. Lásd különösen Haraszti György úttörő munkáját: Magyar-zsidó levéltári repertórium, Budapest, MTA Judaisztikai Kutató-csoport, 1993, l-ll. kötet. Az esketésekre és a születésekre vonatkozó bejegyzések évi átlagai a pesti ortodox és neológ anyakönyvekben esketések születések ortodox neológ összesen ortodox neológ ös 1889* ? ? ? 71 2465 2,8 97,2 1919 66 834 900 41 110 7,3 92,7 100,0 1,9 98,1 1931 104 1101 1205 34 1437 8,7 91,3 100,0 2,3 97,7 * Prepuk Anikó felvétele alapján. Lásd id.mű 89.