Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - CSORBA LÁSZLÓ Jákob háza, Izrael sátra
genkedésével magyarázzák ezt a meglepő tényt. Ifjúságának monográfusa, Andrew Handler azonban kétségbe vonja, hogy a zsidó nemzeti gondolat és a zsidó államalapítás legendás apostola valóban erős „hungarofóbiá"-ban szenvedett volna. Bilingvis környezetben élt, otthon a német járta, Heine és Lenau lelkesítették, német színdarabokatjátszott nővérével, Pauline-nel a bámuló családnak. És mégis: a jeruzsálemi Központi Cionista Levéltárban kutató Handler a korai írások, cikkek vizsgálata alapján meggyőződéssel állítja, hogy az ifjú Dori nem „egy német fiú volt Budapesten". Úgy látja, ha korán eldöntötte is, hogy író lesz belőle 28 , egyáltalán nem volt eleve a német irodalom kritikátlan rajongója. Nagy lelkesültség és a magyar nemzeti gondolkodás mély értése jellemzi az ifjúkori szövegeket a problémák mind irodalmi, mind politikai vonatkozásaiban. Handler nem talált a magyarsággal kapcsolatos érzelmi konfliktusokra, sőt, különösen kitűnt szépségével Herzlnek egy Budapestről készített leírása, valamint az er29 délyi országgyűlésről szóló beszámolója. Iskolaváltásainál sincs nyoma súlyosabb problémáknak. A zsidó főelemiből egy reáltanodába - a mai Eötvös Gimnázium épületébe - ment, de alapvetően humán beállítottságú lévén, középiskoláit végül a Deák téren, az evangélikus gimnáziumban fejezte be. A „Wir" irodalmi önképzőkör lelke és elnöke legfeljebb közönyösen, de semmiképp sem ellenérzésekkel járhatta a 28. Kohn Samuel főrabbi kérdésére felelt így pályaválasztása küszöbén, lásd Patai József: Herzl. Bp. é.n. 24. 29. Handler i.m. XII., 66-67. belvárosi utcákat, a Duna-part korzóját és a Thonet-udvart, ahová később költöztek, avagy még inkább a zsinagóga környékét, önfeledt gyermekkora színterét. 30 Erre utal naplójának egy bejegyzése a párizsi Rue de la Victoire zsinagógájának meghitt hangulatáról: ott járva „sok dolog emlékeztetett engem ifjúságomra a Dohány utcai templomban". 3 ' Két fontos élmény hozzájárulhatott bizonyos ellenérzések kialakulásához Herzlben: rajongásig szeretett nővére, Pauline halála 1878-ban (többek között emiatt költözik át a család Bécsbe!), illetve négy évre rá a tiszaeszlári per és politikai hisztéria, amelyet friss érzékenységgel, közelről tanulmányoz. Az is nyilvánvaló, hogy minél inkább a cionista eszmének szentelte magát, annál kevésbé érthette meg a magyar zsidóság zömének asszimilációs beállítottságát. De érzelmi viszonya a pesti múlthoz mindezzel együtt is nem tisztán negatív lett, hanem ambivalens csupán. Ennek pedig megvannak a pozitív elemei is. Scheiber Sándor, századunk második félében a zsidó tudományok talán legnagyobb hazai művelője - egyben Handler munkájának bátorítója - hívta fel a figyelmet arra, hogy Herzl még 1901-ben is - huszonhárom évvel Bécsbe költözése után és hárommal a 32 halála előtt - hibátlanul írt magyarul. További fontos mozzanat, hogy 1878-tól haláláig minden évben, a Jahrzeit idején Pestre jött a nővére sírját meglátogatni. Magyar emlékeket idézhetett a felesége, Julie Naschauer és jó barátja, a cionista 30. Handler i.m. 40-57. 31. Handler i.m. 7. 32. I.m. 8.
