A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PETER JELAVICH A berlini kabaré mint a metropolisz-lét montázsa
esztétikum iránti érzéket." Az ilyen korban, mondja Alberti, az emberek aktívan sportolnak - hisz a sport nem egyéb, mint „praktikus céloktól mentes technológia" avagy passzívan csodálják a vaudeville-artisták „technikailag" tökéletesen begya18 • korlott mozdulatait. S habár az efféle szabadidős élmények lehetőséget nyújtanak arra, hogy általuk az emberek megszabaduljanak egy egész heti kemény munka nyomasztó terhétől, egyszersmind megerősítik azon magatartásmintákat, amelyeket az üzletek eladópultjai mögött vagy a hivatalokban beléjük plántáltak. A német szórakoztatóipar e kétarcúsága azután egészen a húszas évekig fennmarad, amikor is a „lányok" uniformizált, mechanikus bábumozgása a weimari éra közönsége számára a modern kor „indusztriális esztétikumát" volt hivatott megtestesíteni. Akadtak azonban olyan írók is, akik szerint a vaudeville nem csupán arra szolgált, hogy feloldja a munkahelyek nyomasztó feszültségét s egyszersmind reprodukálja azok értékrendjét, ám ennél jóval általánosabb érvénnyel arra is, hogy a modernitásélmény kifejezője legyen. Ezek a szerzők úgy vélik: a vaudeville nem más, mint a modern művészi formák kvintesszenciája, a nagyvárosi lét logikus és szükségszerű folyománya. A modern nagyváros zajos forgataga, szakadatlanul változó látvány- és hangeffektusai végül is szétporlasztják az ember tudatát, kikezdenek mindenfajta állandóságot és kontinuitást. Amint azt Ernst von Wolzogen, az első berlini kabaré 18. Artúr Moeller-Bruck: Das Variété (Berlin, 1902) - 22. o.; Vidor Ottmann, idézi Heinrich-Jost: AufinsMetropol, 64. o.; valamint Alberti: Die Chansonnière, 363. o. megalapítója írja: a vaudeville hallatlan népszerűsége „egy ideges, csapongó kor lelkének tükre, egy olyan koré, mely többé nem képes felüdülést találni a hagyományos műfajok szélesen hömpölygő szóáradatában. Mi, e mai kor gyermekei, már valamennyien áthangolódtunk, s csak a könnyed, aforisztikus, fülbemászó dallamokra vagyunk fogékonyak." 1900-ban Deutsche Chansons címmel dalgyűjtemény jelent meg, mely nagyban hozzájárult a születőben lévő új divat: a kabaré népszerűsítéséhez. Bevezetőjében Otto Julius Bierbaum ezt írja: „Korunk városlakójának immár vaudeville-idegzete van, és csak nagyritkán akad elég türelme, hogy érzékelését három hosszú órán át egyazon hangnemre állítva holmi nagyszabású drámai cselekményt kövessen figyelemmel. Amire ő vágyik, az a könnyed sokféleség19 a varieté." A metropoliszok köznapi inger-együttesének mozaikszerű töredezettsége és felfokozott intenzitása oly mértékben átalakította a modern városlakók érzékelési készségét, hogy többé képtelenek voltak a hagyományos drámai előadás által megkövetelt folyamatos figyelem-összpontosításra. A színpadon megjelenő világ így hovatovább éppoly sokféle, egymástól független formát volt kénytelen magára ölteni, akárcsak a modern metropolisz köznapi képe a maga eleven utcáival, tarka üzleteivel és hivatalaival. Ezek az érvek, úgy tűnik, nagyon is egybecsengenek Simmelnek a nagyvárosi lélekről s annak fogyasztói kísértéseiről 19. Wolzogen a Wossische leitung 1900. okt. 31-i számában; továbbá az Otto Julius Bierbaum szerk. Deutsche Chansons (Bretti-üeáer) 3. kiad. (Berlin, 1901) Xl-Xllo.
