A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca

környezet alapvető körülményeinek megváltoztatásával kell fellépni. A környezetjavító módszerek iránti korai, tétova érdeklődés a századforduló után a jótékonysági egyletekben is megélénkült. Az új szemléletmód egyik leghatásosabb hirdetője továbbra is - mint már az 1890-es években - Edward T. Devine, 1896-tól 1912-ig a New York-i jótékonysági egylet titkára, a szociális munkával foglalkozó Survey című befolyásos folyóirat szerkesztője s a „szociálökonómia" professzora a Columbia Egyetemen. Devine egy egész sereg könyvben, cikkben és előadásban támadta a jótékonysági egyletek mélyen begyökerezett szemléletmódját, amelynek alapján a hangsúly az egyéni erkölcsi hibákra és a családgondozásra helyeződött. Devine gondolatainak legteljesebb kifejtését a Misery and Its Causes címmel 1909-ben megjelent könyvben találhatjuk meg. A nyomor okai - jelentette ki Devine - „gazdasági, társadalmi, átmeneti, mérhető és kezelhető" okok; a középosztálybeli szociális munkásokat olyannyira elkeserítő nagyvárosi bűnözés és feslettség „inkább a társadalmi környezet, mintsem a jellemgyengeség eredménye". A jótékonysági szervezeteknek - szögezte le határozottan Devine - az egyén fölemelésére irányuló „önkényes és mesterkélt" törekvésekről a környezet megváltoztatásának átfogóbb programjára kellene átváltaEz nyilvánvalóan időszerű gondolat volt. „A fizikai értelemben rossz környezet morális értelemben is rossz környezet" - hangoztatta ugyanabban az évben a Nőegyletek Országos Szövetségének egyik tisztviselője, mintha csak egy magától értetődő igazságot hirdetne. Julian W. Mack, a chicagói fiatalkorúak bíróságának egyik bírája is bekapcsolódott a kórusba. A bűnt nem elegendő törvényekkel korlátozni - jelentette ki. „Konstruktív segítségre van szükség." A fiataloknak biztosítsuk az ártatlan örömök lehetőségét, s akkor „nem fognak elkárhozni".

51 Az új gondolkodásmód összefoglalását Newton D. Baker próbálta megfogalmazni az Atlantic Monthly 1915-ös évfolyamában megjelent cikkében, amely a clevelandi tánctermek elleni békés konkurrenciahadjáratát ismertette. Baker ebben a cikkben leszögezte, hogy a nagyvárosok erkölcsiségének megreformálásában „a lármás retorika... érzelmi lobbanékonyságát" és az erőszakos módszerek „merev parancsuraimiságát" egyaránt olyan pozitív erőfeszítések váltják fel, amelyek a városlakóknak a rendet és a „társadalmi önszabályozást" előtérbe helyező, velük született jóérzését kívánják erősíteni. Amint ez az újfajta felfogás fokozatosan elterjed Amerika városaiban - vonta le Baker a derűlátó következtetést -, az erkölcsi krízis szüntelen fenyegetése végre el fog múlni. 50. Edward T. Devine: Misery and Its Couses (New York, Macmillan 1909) 7,11,163, 267; Who Was Who in America (Chicago, A. N. Marquis 1950) II. kötet, 154 (E. T. Devine). 51. The Child in the City, A Series of Papers Presented at the Conferences Held during the Chicago Child Welfare Exhibit (Chicago, Department of Social Investigation, Chicago School of Civics and Philanthropy 1912)9 (Julian W. Mackról); Mrs. Imogen B. Oakley: „The More Civic Work, the Less Need of Philanthropy" American City 6. sz. (1912 június) 805. 52. Newton D. Baker: „Law, Police, and Social Problems" Atlantic Monthly m. si. (1915 július) 13,14,16,20.