A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
ANDREW LEES - LYNN HOLLEN LEES Bevezető
tisztviselők megannyi úttörő példával, távlatos kezdeményezéssel jártak az élen a korabeli városfejlesztésben: elektromos-, víz- és csatornahálózatot telepítettek, megteremtették a modern városi tömegközlekedés, az ingatlan és telekszabályozás alapjait, s egy sor új intézkedést vezettek be az oktatás és az egészségügyi ellátás javítása terén. Mindabban persze, amit e városi önkormányzatok a második német birodalom korában tettek, kétségkívül erősen tükröződik egyfajta középosztályi érdek, sőt nemegyszer a részrehajlás és előítélet. Mégis, mindez együtt máig példás eredménynek számít, olyan vívmánynak, amely a szélesebb városi társadalomnak is javára vált, s amely többé-kevésbé, ha nem épp egészében, méltán kiérdemelte mind a hazai, mind a külföldi kortársak elismerését azok iránt, akiknek oroszlánrésze volt benne. 4 PaulBoyer egy társadalom-teoretikusok páratlan együttesét felvonultató eszmetörténeti művének válogatásunkba felvett részletéből az olvasó arról nyerhet képet, miként is viszonyult a kortárs amerikai közvélemény a Ladd által immár érintett kérdések egynémelyikéhez. Minthogy az Egyesült Államokban bizonyos hagyományos okok folytán a kormányzati szerepvállalás jóval csekélyebb volt, mint Németországban, Boyer inkább azon kétfajta válságkezelő stratégia ellentmondásos kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, amely a városok keretén belül az erkölcsi züllést és káoszt lett volna hivatott kezelni. Az „aranykor" (az 1870-es, 1880-as évek), majd a „progresszív éra" (nagyjából az 1890 és 1920 közötti időszak) mintegy fél évszázadát átfogva Boyer előbb a morális reform általa „kényszerítőnek" definiált változatát vázolja. Mivel e felfogás abból indul ki, hogy az erkölcsi zűrzavar lényegében az egyéni esendőségből és elvetemültségből ered, ezért szükségképp arra törekszik, hogy valahogyan elfojtsa ennek tömeges megnyilvánulásait: a prostitúciót, az alkoholizmust, a szerencsejátékok kultuszát - ha lehet, erkölcsi ráhatással, ha nem, a törvény erejével. Ez a „kényszerítő" álláspont azonban idővel mindinkább teret engedett egy másik - Boyer által „pozitív környezetelvűnek" nevezett - felfogásnak, mely jónéhány közös vonást mutat a Ladd által elemzett német stratégiával. Hívei annak a nézetnek adtak hangot, hogy az erkölcsi romlással szembeni leghatékonyabb eszköz az, ha megteremtjük az erényes életmód feltételeit. Hogy csak egyetlen példára hivatkozzunk: ez az elv vezetett a játszótér-építések széleskörű mozgalmához. Válogatásunk első részének zárótanulmánya ismét visszavisz Németországba, s az eddigi meglehetősen tárgyias és földhözragadt témák után a filozófia és esztétika birodalmába vezeti az olvasót. A modern müncheni színházról díjnyertes tanulmányt 5 készítő Peter Jelavich válogatásunkba felvett írása nem egyéb, mint a szerzőnek a berlini kabarék világát bemutató kötetének bevezető fejezete. Az itt közreadott részletben Jelavich nem annyira magát a kabarét, mint inkább a német főváros sajátos korabeli közegét vizsgálja, 4. E témában Id. még: Andrew Lees: „Das Denken über die Großstadt uml 900: Deutsche Stellungnamen zum Urbanen Lebensraum im internationalen Vergleich," Berichte zur Wissenschaftgeschichte 15 (1992) 139-150. o. 5. Peter Jelavich: Munich and Theatrical Modernism: Politics, Playwriting and Performance, 1890-1914 (Cambridge, Mass.: 1985. Harvard University Press)
