A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca
His Steps-ben a reformerek csatarendbe akarják állítani a város „keresztény erőit" a „bűn és a romlás" ellen (ti. népszavazást akarnak szervezni az egész városra kiterjedő szesztilalom bevezetése érdekében), „émelyítő félelem", sőt, „valóságos rettegés" vesz rajtuk erőt. 5 ( marles Parkhurst volt az évtized legharciasabb nagyvárosi erénycsősze. „Ha helyes eltakarítanunk a mocskot, amit a gonosz hagy maga után - hirdette Parkhurst -, akkor a gonosz elleni küzdelem is helyes." És Parkhurst küzdött is! Ahol „egy egész őserdőnyi fogcsikorgató vadállattal" kellett szembeszállnia, ott nem ismert megalkuvást, sem eljárásjogi finomságokat: a harc életre-halálra szólt. „Ezeket a dolgokat nem lehet számtannal meg a többség szavazatával eldönteni. Akit az ellenállhatatlan örök igazság tart fogva és nem fél semmitől, az egymagában felér egy ifjú vitézekből álló hadsereggel... Az igazság mezítelen pengéje mindig metszően éles lesz." 6 A Parkhurst-féle erőszakos erkölcsérvényesítés lélektana nem esik messze a lincselők rögtönítélő bíráskodásától. Érdekes tény, hogy Hubert Howe Bancroft kaliforniai történész éppen 1887-ben - a Haymarket utáni esztendőben - jelentette meg elbűvölő könyvét azokról a törvényenkívüli csoportokról, amelyek egy emberöltővel azelőtt San Franciscóban és az aranyláz Kaliforniájának más városaiban megfélemlí4. Washington Gladden: Socio! Facts and Forces (New York 1897; reprint: Port Washington, N.Y. Kennikat Press 1971) 189-190. 5. Sheldon: i. m. 72,123. 6. Charles H. Parkhurst: Our Fight with Jammany (New York 1895) 20,22,23,38. tették, elkergették, sőt, olykor fel is akasztották a gonosztevőket. A „közfelháborodás viharai" és az „igazság villámcsapásai", amelyek az 1850-es években Kaliforniára záporoztak, „a jog hatalmas diadalát" jelentették - állította Bancroft, aki a New York-ban és más városokban történt „merényletekkel és lázongásokkal" szemben az önbíráskodás éveinek rendezett, biztonságos San Franciscójával példálózott. Az 1890-es évek erkölcsjobbítói harciasabb pillanataikban érezhetően e hagyomány a felháborodott polgárok hevenyészett igazságszolgáltatása - modern örököseinek tekintették magukat. Az is a kényszerítő módszerek vonzóerejének növekedését igazolja, hogy az évtized egyes reformerei részletesen kidolgozott erkölcsvédelmi rendszereket eszeltek ki. Ennek előzménye volt a prostitúció- és szerencsejáték-ellenes csoportok működése még a polgárháború előtti időkben, utóbb pedig egyes karitatív szervezetek úgy próbáltak még szorosabb erkölcsi felügyeletet elérni, hogy magukat a családokat bízták meg egymás szemmeltartásával. Az 1890-es években egyes önjelölt erkölcscsőszök már a teljes nagyvárosi népességre kiterjedő erkölcsi ellenőrzés gondolatát forgatták a fejükben. Boston erkölcsei rendkívül megjavulhatnának - írta Edward Everett Hale unitárius lelkész 1890ben -, ha a város 500 lelkésze („Boston erkölcsi vezetői") egy „erkölcsrendőrséget" 7. Huber Howe Bancroft: Works (San Francisco 1887; reprint: New York, McGraw Hill é.n.) XXXVI. és XXXVII. (Popular Tribunals), az idézett részletek: XXXVII. 649,655,662. 8. Edward Everett Hale: Restitution in Boston: A Symposium" in: Arena2.n. (1890 november) 741,742.