A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban
és ami a város hasznát szolgálta. Ők maguk úgy ítélték meg, hogy az általuk felkarolt önkormányzati vállalkozások mind a város, mind a maguk számára hasznosak lehetnek - netán adójuk mérséklése vagy más kevésbé közvetlen előny révén. Az pedig, hogy vajon a városfejlesztő vagy városszépítő munkák közhasznú eredménye elsődleges avagy csak másodlagos volt-e személyes indítékaik sorában, végső soron egyre megy. Ugyanez érvényes a városi közhivatalnokokra is: alkalmi személyes előnyeiktől eltekintve a legfőbb szempont mégiscsak az, hogy buzgalmukkal elősegítették e tervek megvalósulását. Mindezzel pedig nem az a célunk, hogy utólag tisztára mossuk a reformereket, hanem hogy érzékeltessük, mennyire terméketlen ez esetben a „jó" avagy „rossz" szándék alapján való különbségtevés. Hasonló problémát vet fel az a közkeletű felfogás is, amely a várostervezésben pusztán a „társadalom felett gyakorolt ellenőrzés" eszközét látja. Napjaink várostervezőit ma is gyakorta éri a vád, hogy önkényesen, mintegy felülről erőltetik a lakosságra akaratukat, miközben rendre félresöprik annak alulról jövő kezdeményezéseit. Nos, bizonnyal nem véletlen, hogy a modern várostervezést éppen a birodalmi Németország azon befolyásos üzleti és politikai körei karolták fel, melyeknek demokratikus kormányzati módszerekkel szembeni eredendő ellenszenvét legfőképp a forradalomtól való rettegés táplálta. Az ő nagyváros iránti, gyakorta ellentmondásos érzéseik talajából sarjadt azután az a nyilván27. Thomas Haskell: ^Capitalism and the Origins of Humanitarian Sensibility, Part 1.", American Historical Review 90. évf. (1985) való vágy, hogy a proletariátust a maga helyén mint tisztes, megállapodott és megbékélt osztályt lássák. A „társadalom feletti ellenőrzés" hipotézise ugyanakkor szándékos rosszhiszeműséget tulajdonít a reformereknek, azt sugallván, mintha csak tudatosan próbálták volna aláásni azok érdekeit, akiknek „ellenőrzésére" törekedtek. Mi több, még azon jóval rafináltabb érv, miszerint e reformszándékok nemtője sokkal inkább valamiféle önáltatás volt, semmint a cinizmus vagy összeesküvés, sem mentes ama feltevéstől, hogy a reformerek - ha mégoly öntudatlanul is - voltaképp az alacsonyabb társadalmi osztályok megtévesztésére törekedtek. 27 A „társadalom feletti ellenőrzés" teóriája egy valószínűtlenül következetes és egységes (jóllehet rejtett) akciótervet tulajdonít a korabeli reformereknek, történelmi kulcskérdésként próbálván beállítani e vélelmezett „akcióterv" genezisét, s a reformereknek az adott társadalmi helyzettel kapcsolatos nézeteit és törekvését. A „társadalom feletti ellenőrzés" elmélete avagy a társadalmi reform egyéb politikai implikációi végső soron azon érvekre támaszkodnak, amelyek a mindenkori érdekviszonyokat fölébe helyezik a korabeli eszményeknek és értéktudatnak. Ugyanakkor bármely kísérlet, amely a reformerek indítékait eszmék és érdekek szerint igyekszik szétválasztani, komoly veszélyeket rejt magában. Hiszen a történész, aki az előbbieket kiemeli az utóbbiak közül, nyilván olyasmit cselekszik, amire maguk az egykori szereplők aligha voltak képesek 350-351. o. Haskell itt a „társadalom feletti ellenőrzés" elméletével vitába szállván inkább a reformerek önáltatására helyezi a hangsúlyt.
