A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban
- például a közegészségügyi infrastruktúra kialakítása vagy a városépítészeti tervek koordinálása - egyre összetettebbek lettek, mindinkább megnőtt az igény a „Fachman", azaz a szakember iránt, és az önkormányzati alkalmazottak vállára egyre több kötelesség hárult. A feladatok átruházásában a választott képviselőtestületek szakmai illetékesei jártak az élen, akik az egyes teendőket közszolgálatban álló kollégáiknak (építészeknek, mérnököknek, orvosoknak, jogászoknak) utalták át. Az iparosodás, a tömeges betelepülés és a bővülő kereskedelem nyomán arculatukban, gazdasági viszonyaikban mind hasonlóbbá váló nagyvárosok körében elterjedt az a (később beigazolódó) nézet, hogy a felmerülő problémákat legcélszerűbb szakemberekre bízni - még az esetben is, ha netán nem helybeliek. így azután lassanként kifejlődött a Fizetett városi közhivatalnokok kasztja, amelynek beltagjai más városbeli kollégáikkal is szoros személyes és szakmai kapcsolatokat ápoltak. A városi tanácsok tagjai a hivatásos szakértők avatott ítéletére hagyatkoztak, s képzelhetni, hogy ez utóbbiak mennyivel inkább hajlamosak voltak a közügyek mindenkori aprómunkáját további kollégákkal és beosztottakkal megosztani. A hatáskörök - az önkormányzati apparátussal együtt - állandóan növekedtek és sokasodtak. A közterületfenntartás és az egészségügyi ellátás hagyományos alapfunkcióihoz előbb a víz- és gázszolgáltatás csatlakozott, amelyeket - az idő tájt még monopol-jellegű tevékenységnek tekint3. Id.: Wolfgang Hofmann: „Oberbürgermeister und Stadterweiterungen" in.: Helmut Croon, „Kommunale Selbstverwaltung im Zeitalter vén - nem adtak magánkézbe, már csak amiatt sem, mivel profitlehetőségük az önkormányzatra is csábítóan hatott. A „szociális kérdés" növekvő fontossága később - mint Adenauer is megállapítja - „szociális, kulturális és etikai" teendők egész sokaságát zúdítja a város nyakába. E közcélok jegyében a városi környezet fizikai átalakítása felettébb hálás szerepnek bizonyult a bürokratikus igazgatás számára. A frankfurti Franz Adickes és más városok nagyhatalmú polgármesterei a városrendezési tervek valóságos megszállottjai voltak. Befolyásukkal, tekintélyükkel talán csak a korszak leghíresebb várostervezői (így például Josef Stübben) vetekedhettek. Mindennek eredményeként a német városok már az első világháború előtt kialakították azt a jogi és közigazgatási eszközrendszert, melyet világszerte csak a rákövetkező évtizedekben kezdtek alkalmazni. Jóllehet ugyanezen időkből, sőt még korábbról más iparilag fejlett országokban is kimutathatók hasonló jelenségek, ám az esetek túlnyomó többségében a városi politikusok és közhivatalnokok csak később veszik át a német mintát, saját földrajzi, politikai és gazdasági viszonyaikhoz igazítva. A német modell iránti megkülönböztetett nemzetközi érdeklődés arról tanúskodik, hogy a városi közigazgatás németországi, sajátosan kedvező körülményei olyan célkitűzéseket és érdekeket segítettek megfogalmazni, amelyek számos országéival egyezőnek vagy igen hasonlónak bizonyultak. der Industrialisierung (Stuttgart, Kohlhammer (társszerzőkkel) 1971. - 59-85. o.)
