A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel

életmódot folytat, a valódi ínséget és nyo­mort nem ismeri. Kelet-London szegényei közül - jegyzi meg Mr. (marles Booth ­kétszázezer ember „egyáltalán nem mond­ható sem alultápláltnak, sem elégtelen öl­tözetűnek. Eletük ugyan szakadatlan küz­delemben telik, s a kényelmet csakugyan nélkülözik, ámde jómagam aligha hiszem, hogy egyszersmind boldogtalanok is len­nének." És valóban: e negyedek lakóinak élete korántsem tűnik oly boldogtalannak, ha azt nem külső szemmel, holmi általunk ideálisnak vélt mérce alapján próbáljuk megítélni, hanem lakói saját személyes ta­pasztalata és értékrendje alapján. Hiszen, gondoljuk meg, mindezen embereknek részük lehet a fizikai élet megannyi primi­tív élvezetében: izmaik nap-nap utáni pró­bára tételében, ha megéheznek és meg­szomjaznak, az étel és ital nyers örömében, esténként pedig a nehéz munka utáni jól­eső pihenésben. Azután ott van a meghitt családi örömök kifogyhatatlan erőforrása: a szülők és gyermekek s a házastársak érzel­mi kötődése, egymáshoz való ragaszkodá­sa. A megszokás idővel észrevétlenné teszi a kopottasságot s a látszólagos egyhangú­ságot. A természet nem hiányzik, ha soha­sem ismertük, a szépség iránti vágy nem gyötör, ha immár magzatkorunk óta nem volt belénk plántálva. Ama felfogás, misze­rint mindazoknak, akik megszokták, hogy szüntelenül „előre és hátra tekintsenek", az efféle állapot elviselhetetlen tehertétel - a megélhetés mindenkor hajszálon függő egyensúlya, „a szüntelen létbizonytalan­ság, amelyen voltaképp semmiféle előrelá­tás nem segíthet" s amelyért végső soron a közönséges emberfaj mértéktelen szapo­rulata kárhoztatható -, nos, mindez éppoly viszonylagos és semmivel sem nyom töb­bet a latba, mint azon eshetőség, hogy a hirtelen halál akár a legsikeresebb és leg­felhőtlenebb életeknek is bármely pilla­natban véget vethet. A testi kielégültség primitív örömei, egy-egy alkalmi nyaralás vagy vidéki kirándulás, a szomszédok nyers, mégis szolidáris közege az egyén röpke létét - a szeretet rejtélyes hatalma által - éppúgy képes megnemesíteni e zsú­folt szegénynegyedekben is, mint bárhol egyebütt, hol tisztes feltételek közepette az élet mindezen értékei valódi és általá­nos jólétet eredményezhetnek. Hasonlóképp nem hagyhatjuk figyel­men kívül mindazon emberi erőfeszítése­ket sem, melyek éppen e boldogság előse­gítését célozzák. Hiszen közelebbről szemügyre véve látnunk kell azt is, mi minden történte túlnépesedett negyedek­ben a szenvedés enyhítése, az élet élvez­hetőbbé tétele érdekében. A városi erőfor­rásból létesült közfürdők, mosodák, könyvtárak, a magánvállalkozók által alapí­tott képtárak, technikumok és tanonckép­zők megannyi kézzelfogható bizonyságai e törekvésnek. Az egyházak szerte e negye­dekben a szolid társasélet buzgó szervezői: temérdek férfikar, leánykör és legényegy­let sarjadt munkájuk nyomán, az apróbb nép kedvét pedig vidám estek, betlehe­mes és farsangi mulatságok szolgálják. Ön­segélyző egyletek sora jött létre, hogy az öregség és betegség elkerülhetetlen nap­jait majdan megkönnyítsék. A felnőttek­nek alkalmi kirándulásokat szerveznek egy-egy kies avagy nevezetes hely felkere­sésére, a gyermekek pedig különféle em­berbaráti szervezetek vezetésével nyaran­ta országjárásra indulnak. A közelmúltban

Next

/
Thumbnails
Contents