A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel

életmódot folytat, a valódi ínséget és nyomort nem ismeri. Kelet-London szegényei közül - jegyzi meg Mr. (marles Booth kétszázezer ember „egyáltalán nem mondható sem alultápláltnak, sem elégtelen öltözetűnek. Eletük ugyan szakadatlan küzdelemben telik, s a kényelmet csakugyan nélkülözik, ámde jómagam aligha hiszem, hogy egyszersmind boldogtalanok is lennének." És valóban: e negyedek lakóinak élete korántsem tűnik oly boldogtalannak, ha azt nem külső szemmel, holmi általunk ideálisnak vélt mérce alapján próbáljuk megítélni, hanem lakói saját személyes tapasztalata és értékrendje alapján. Hiszen, gondoljuk meg, mindezen embereknek részük lehet a fizikai élet megannyi primitív élvezetében: izmaik nap-nap utáni próbára tételében, ha megéheznek és megszomjaznak, az étel és ital nyers örömében, esténként pedig a nehéz munka utáni jóleső pihenésben. Azután ott van a meghitt családi örömök kifogyhatatlan erőforrása: a szülők és gyermekek s a házastársak érzelmi kötődése, egymáshoz való ragaszkodása. A megszokás idővel észrevétlenné teszi a kopottasságot s a látszólagos egyhangúságot. A természet nem hiányzik, ha sohasem ismertük, a szépség iránti vágy nem gyötör, ha immár magzatkorunk óta nem volt belénk plántálva. Ama felfogás, miszerint mindazoknak, akik megszokták, hogy szüntelenül „előre és hátra tekintsenek", az efféle állapot elviselhetetlen tehertétel - a megélhetés mindenkor hajszálon függő egyensúlya, „a szüntelen létbizonytalanság, amelyen voltaképp semmiféle előrelátás nem segíthet" s amelyért végső soron a közönséges emberfaj mértéktelen szaporulata kárhoztatható -, nos, mindez éppoly viszonylagos és semmivel sem nyom többet a latba, mint azon eshetőség, hogy a hirtelen halál akár a legsikeresebb és legfelhőtlenebb életeknek is bármely pillanatban véget vethet. A testi kielégültség primitív örömei, egy-egy alkalmi nyaralás vagy vidéki kirándulás, a szomszédok nyers, mégis szolidáris közege az egyén röpke létét - a szeretet rejtélyes hatalma által - éppúgy képes megnemesíteni e zsúfolt szegénynegyedekben is, mint bárhol egyebütt, hol tisztes feltételek közepette az élet mindezen értékei valódi és általános jólétet eredményezhetnek. Hasonlóképp nem hagyhatjuk figyelmen kívül mindazon emberi erőfeszítéseket sem, melyek éppen e boldogság elősegítését célozzák. Hiszen közelebbről szemügyre véve látnunk kell azt is, mi minden történte túlnépesedett negyedekben a szenvedés enyhítése, az élet élvezhetőbbé tétele érdekében. A városi erőforrásból létesült közfürdők, mosodák, könyvtárak, a magánvállalkozók által alapított képtárak, technikumok és tanoncképzők megannyi kézzelfogható bizonyságai e törekvésnek. Az egyházak szerte e negyedekben a szolid társasélet buzgó szervezői: temérdek férfikar, leánykör és legényegylet sarjadt munkájuk nyomán, az apróbb nép kedvét pedig vidám estek, betlehemes és farsangi mulatságok szolgálják. Önsegélyző egyletek sora jött létre, hogy az öregség és betegség elkerülhetetlen napjait majdan megkönnyítsék. A felnőtteknek alkalmi kirándulásokat szerveznek egy-egy kies avagy nevezetes hely felkeresésére, a gyermekek pedig különféle emberbaráti szervezetek vezetésével nyaranta országjárásra indulnak. A közelmúltban