A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel

részt vég nélküli ülőmunkával, egészségtelen robottal keresve. Az előttünk álló évek legfőbb gondját tehát épp ezen újfajta városlakó tömegek jelentik, az ő felemelésükön, tetteiken múlik egész angolszász fajunk jövendő előbbrejutása - s legalábbis még jó félszázadon át a brit birodalom leendő politikája. Mindezt szem előtt tartva - s egyszersmind jelezvén, hogy ha London kész vállalni e küldetést, úgy szerte a világon beláthatatlan sokaság jólétét, jövendő boldogulását segítheti elő, épp azokét, kik manapság London vagy Anglia puszta létéről sem tudnak - ugyancsak érdemesnek tűnhetik behatóbban tanulmányozni a városi lakosság ezen új típusát és jövendőbeli kilátásait. Noha kialakulása még túlontúl közeli ahhoz, hogy valahány sajátságát maradéktalanul felmérni lehessen, összegzésképp azonban máris kijelenthetjük, hogy mind testileg, mind szellemi és lelki értelemben merőben eltér az angol ember azon típusától, amely az elmúlt két évszázadot jellemezte. A testi változások a zsúfolt munkásnegyedek fülledt televényein való felnövekedésnek tulajdoníthatók. íme, ez az a közeg, mely a hajdani Anglia tágas-téres, nyugodt és földközeli életvitelének helyébe lépett - ez utóbbit még mindenestől áthatotta a természet ráérős, lassú ritmusa. Az életformaváltás nyomán mindinkább kitermelődött a mai városlakó testi mivoltában is olyannyira jellegzetes típusa: az a csenevész, beesett mellkasú, fáradékony, ám beszédes, izgága és állhatatlan teremtés, aki az ivásban, szerencsejátékban, s az úton-útfélen való békétlenkedésben keres magának elégtételt és felüdülést. A városlakók ezen újabb nemzedékeire az immáron három évtizede bevezetett elemi iskolai tankötelezettség is megtette hatását. Az eredmény egy manapság széles körben észlelhető tudati változás, pontosan annak következtében, hogy napjainkra csaknem mindenki részesévé vált az olvasás bizonyos kezdetleges s a szövegértés gyatra és homályos képességeinek. Innen a nagy példányszámú, szenzációhajhász sajtó újmódi divatláza, kész járványként pusztító hatása - mind vadabb izgalmakat („halálos fejszecsapást, véres mócsingot" és hasonlókat) követelő olvasóival, s az újságok lármás, rémségeikkel egymást túlharsogó, szünet nélküli vetélkedésével e kétes közönség kegyeinek elnyeréséért. Ám ennél is baljósabb árnyékot vet jövőnkre az a változás, melyet mindazok, akik közelebbről ismerik a városlakó ezen új típusát, rendre megerősítenek: a vallásosság általános hanyatlása, a lelki élet bármely formájának már-már teljes kiveszése e sorsukra hagyott néptömegek körében. Javarészt ugyan még magukévá tesznek bizonyos erkölcsi alapnormákat, így például a barátság becsületét, amint a balsors türelmes viselése, egyfajta makacs derű, a szoros családi kötődés s a szomszédok összefogása is széles körben jellemzi őket. Ámde a spirituális szféra - akár a természet, a művészet vagy bármely vallás közvetítésén át - már nem létezik számukra, érzékelésük, beszűkült horizontjuk nem terjed túl a materiális dolgokon s az emberi lét szánalmas végességén. Hajdan az emberek Angliában minden földi dolognak jónak és rossznak egyaránt - spirituális jelentőséget tulajdonítottak, menny és pokol eleven, öröktől fogva létező valóságként terjedt ki e földi világra, s az „égi