A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
feloszlatta. Ezt az utasítást az Akadémia utcai pártházban még Ságvári Ágnes pártfunkcionárius (aki ez időben amolyan „mindenes" volt az MDP Központi Bizottsága adminisztrációjában) gépelte le, 32 tehát dokumentálva is volt. Arról, hogy az AVH-t átöltöztetik rendőregyenruhába, a Nagy kormányban nem volt szó. Az AVH-t annyi bűn terhelte - gondoljunk a Magyar Rádió előtti sortüzekre, a Kossuth Lajos téren október 25-én történtekre, hogy csak a forradalom alatti bűntettekről beszéljünk -, hogy a „légiót", a párt erőszakszervét, a nép követelésére, fel kellett oszlatni. A Köztársaság téri pártházban azonban erre senki sem gondolt. Hiába örvendtek a sorozott belső karhatalmisták (akik a feloszlatás hírét a Kossuth Rádióban hallották), hogy végre leszerelhetnek; otthagyhatják az általuk sem nagyon „becsült" testületet, Tompa Károly - valószínűleg felsőbb utasításra - megmagyarázta nekik, hogy az AVH feloszlatása csak az operatív részleget érinti. A karhatalomra továbbra is szükség van. Hogy álcázzák magukat, bizonyos „titokzatos szervezők" (Münnich Ferenc belügyminiszter? Orbán Miklós AVH-ezredes?) rendőruniformisokat „szereztek", és október 30-ára a pártház védőit egyszerűen (külsőleg) rendőrökké ütötték. Ez a „hadicsel" azonban végzetes következményekkel járhat mindig. Ezek után semmiféle nemzetközi jog nem védhette az uniformis jogtalan viselőjét. Ha elfog32. Ságvári Ágnes: Mert nem hallgathatok. Egy jóházból való pártmunkás emlékei, Budapest 1989. Itt, a 107. oldalon Ságvári azt írja: „A központi vezetőség határozatát követő napon Erdei Ferenc az első emeleti titkárságon nekem diktálta írógépbe az Államvédelmi Hatóság feloszlását bejelentő dokumentumot. Ezek utón - a dokumentum ismeretében - mentem le az alagsorba, ahol a kékparolis kiskatonák a ják, legtöbb esetben a halál vár rá. Főleg, ha mindez „rendkívüli állapotok" ideje alatt történik. És Magyarországon 1956 október-novemberben, ha nem is polgárharc, de forradalom és szabadságharc volt. Az AVH és annak beosztott szervei pedig az idegen nagyhatalom által a magyar nép nyakára ültetett kommunista párt erőszakszervei voltak. 1956 előtt is, de a forradalom alatt is - amíg erejükből futotta — kegyetlenül leszámoltak a felkelőkkel, de a pártállam ellen tüntető békés civil lakossággal is. Lásd Budapesten a Kossuth Lajos téri eseményeket és Mosonmagyaróváron: az ottani BM Határőrség laktanyája előtt történt tömeggyilkosságot! Az AVH és annak beosztott fegyveres szervei - főleg a belső karhatalom egyenruhás csapata - 1956 októbere végén a nép Első Számú ellenségének számított. 33 1956. október 30-án a reggeli órákban mint említettük - a magyar páncélozott harci jármű is eltűnt a Köztársaság térről. Kinek az utasítására történt ez és miért nem tudjuk. Ennek háttere felderítésre vár, mert hiszen, ha a szovjet páncélosok kivonására, tudjuk, parancs volt, a magyar csapatok VIII. kerületi jelenlétét semmiféle HM vagy VKF rendelkezés nem érintette. Ha szabadjára akarnánk ereszteni fantáziánkat, akkor most azt mondanánk: a ma-gyar páncélozott járművet ugyanazok a máig is titokzatos erők rendelték vissza a térről, akiknek érdeke volt, hogy a pártház (amely sebesültjeiket ápolták. Az elbocsátott légió sorsa várt rájuk. Az ÁVH feloszlatását másnap [tehát október 29-én!] Münnich Eerenc, az új belügyminiszter jelentette be..." 33. Tompa Károly Gosztonyi Péternek Budapesten 1990 augusztusában. „Tudtuk, hogy a nép gyűlöl minket", mondotta. És hozzáfűzte mindehhez: ezért álcáztuk magunkat - honvéd egyenruhával.
