A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
párt „belső ügyeibe" nem avatták be. „Parasztfigurák" voltak egy politikai intrikákkal teletűzdelt nagy sakktáblán. Október 29-én az esti órákban - többen mondják - fegyveres civileket láttak a pártház körül. Volt olyan személy, akit igazoltattak is, de miután nem volt „gyanús" (AVH-s vagy belügyes tiszt), tovább engedtek. Felderítők voltak a fegyveresek? A kádárista, forradalomellenes irodalom ilyesmit szajkózott 30 éven keresztül. Egy biztos: a pártházon belül a vezetők igyekeztek felkészülni egy „várható ostromra". Erről tanúskodik egy nemrég napvilágra került adalék is. Október 29-én délután „valaki" a Köztársaság téri pártházból telefonált a Traumatológiai Baleseti Intézetbe. Az igazgatóságot kereste, ott is egy bizonyos személyt; valószínűleg olyat, akiben párthűsége szempontjából megbízott. Egy sebészorvos „sürgős" kiküldését kérte a pártházba. „Megbízható elvtárs" legyen, ez volt a fontos. Október 29-én este így került a pártházba egy Dimitrov Szokodi Dániel nevű orvos (bolgár származású, kommunista), aki az október 30-i ostrom alatt is végig ott volt az épületben. Orvosként tevékenykedett. További sorsa isme29 ' rétien. Érdekes, hogy e Dimitrov nevű orvosról sem a Fehér Könyvek, sem mások, akik a Köztársaság téri pártház ostromáról Budapesten különböző írásokat jelentettek meg, nem tudnak. Tóth Lajos ezredes sem említi a dolgot igen részletes, 29. Lásd: Hollós Ervin - Lajtai Vera: Köztársaság tér, 1956. Budapest 1974.105. és 106. oldalak 30. Homyák Tibor, a budapesti „Reform" egyik 1993-ban megjelentetett riportjában, a lap 11. oldalán. Sajnos pontosabb könyvészeti adattal nem rendelkezem, mivel Budapestről csak magát a cikket küldte); meg. A cikk címe: Varw kazamata? a pártállam bukása után adott, katonai csoportját mentegető interjújában. Csupán Tompa Károly ír erről 1957-ben. Október 30. Lovas Márton pártalkalmazottól tudjuk, de mások is említik, hogy 1956. október 30-án a reggeli órákban is még minden nehézség nélkül be lehetett jutni a pártház30 ba. Sem az épületbe igyekvőket, sem azokat, akik valamilyen okból elhagyták a házat, nem igazoltatták. Fegyveres felkelőket, illetve akkor már nemzetőr csoportokat még senki sem észlelt a téren vagy a környező utcákon gyülekezni. Vagyis: a nap úgy indult, mint az előzők. Nyugalomig 3 ' ban. Október 30-án, még szürkületben egy, mások szerint két teherautó érkezett a Köztársaság térre, és megállt rakodni a pártház előtt. A Szamuely laktanyából a hadtáp küldött élelmiszert Tompáéknak. Rendőr-egyenruhák is érkeztek. Az volt a parancs, hogy az eddig az államvédelmisck számára rendszeresített uniformist a belső karhatalmisták a kék posztó rendőregyenruhával cseréljék fel. Tompa Károly gondolkodás nélkül teljesítette a parancsot, nem is gondolva arra, hogy ezzel a tettel, önmagát és védőcsapatát, úgymond: vogelfrei-nck (magyarul: törvényenkívülinek) minősítette. Hiszen, ismételjük, az AVH-t Nagy Imre 1956. október 28-án hivatalosan 31. Lovas Márton az i. cikkben így ír: „A 30-ra virradó éjszakát otthon töltöttem, reggel megfürödtem, tiszta inget vettem és gyalog útnak indultam, vissza a pártházba. Az utcán nem vettem észre semmi különöset. A Köztársaság téren, a Bezerédi utca sarkán azonban megpillantottam egy poszton álló fiatal szakállas felkelőt, vállán géppisztollyal. Két-három személy diskurált vele. Még nem volt käenc óra..."
