A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
Apró Antal-féle Katonai Bizottságtól kapta. Ennek a Katonai Bizottságnak (amely október 3l-e után szinte hangtalanul „eltűnt", feloszlott, tagjai megunván a dolgokat, saját biztonságuk érdekében haza20 mentek ) egyik tagja volt az egykori, a Horthy korszakban illegális kommunista, 1944-ben újpesti partizán, a még ma is élő, 80 év körüli, Földes László - Biszku Béla 1956 utáni hírhedt belügyminiszterhelyettese. Földes 1984-ben Budapesten jelentette meg visszaemlékezéseit és itt (ostobaságból? sértettségében?) sok párttitkot kikotyogott, ami addig - évtizedeken keresztül, Kádár alatt -titok, legbensőbb párttitok volt. Tudniillik hogy milyen célból települt a párt Katonai Bizottságának Tóth Lajos-féle részlege 1956. október 28-án a Köztársaság téri pártházba? A már idézett belügyminisztériumi Jelentés - nagy terjedelme ellenére - e katonai részlegről csak azt jegyzi meg, hogy Tóth ezredes feladata az volt, hogy Földes László elvtárssal egyetemben „szervezze meg és fegyverezze fel a budapesti munkás osztagokat" (?! - G. P. megj.). A cél az volt, hogy kerületenként megbízható munkásokból egységeket hozzanak létre az „üzemek biztosítására és a munkáshatalom 21 védelmére. " (Kiemelés tőlem. G. P. megj.) Az 1993-ban megjelent „A Szabadság" című kommunista hetilap nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel: a katonák szervezkedésével. Úgy tesz, mintha egy békésen működő, adminisztratív pártirodát terrorista támadás ért volna. Tóth Lajos - a Néphadseregben 1956 után vezérőrnagy - is igyek20. Földes László: A második vonóiban, Budapest 1984. 244. oldal 21. Jelentés... i.m., 1. oldal szik megkerülni a kérdést. Egyedül Földes László az, aki - úgy hitte - 1984-ben kifecsegheti a Köztársaság téri katonai részleg feladatának igazi célját. Éppen ezért érdemes A második vonalban című visszaemlékezéseivel kissé részletesebben foglalkozni. Földes László az MDP ortodox szárnyához tartozott. Jóllehet illegális párttag volt a Horthy időkben, bizonyíthatóan fegyveres partizán 1944-45 telén Budapesten, de a kommunista hatalomátvétel idején, 1949-ben ő úgy érezte, az MDP pártvezetése mellőzi; nem lehet része a legfelsőbb vezetésnek. Hiába lett 1949 után gyárigazgató Dunapentelén, párttitkár a Csepeli Vasműben, Külkereskedelmi miniszterhelyettes mellesleg (semmiféle nyelvet nem tudott a magyaron kívül; kereskedelmi felső végzettséggel nem rendelkezett), úgy érezte, „kisemmizte" őt a hatalom. 1956 októberében aztán meg akarta mutatni, hogy elvtársai milyen hibát követtek el, amikor őt a „második vonalra" taszították. Az október 23-án felállított Katonai Bizottság egyik agilis tagja lett. Nagy Imre erőszak nélküli, politikai kibontakozást kereső politikáját fokozott gyanakvással, majd ellenségesen nézte. A szovjet vonalhoz keresett és talált összeköttetést. Nem ő volt az egyetlen. Október 27-én Hazai Jenő vezérőrnaggyal (ma is él Budapesten) és Czinege Lajos MDP KB osztályvezetővel (szintén él Magyarországon) és Fehér Lajossal egyetemben kidolgozták egy katonai 22 diktatúra kikiáltásának tervét. Ebben szerepet játszott - írja - az is, hogy október 22. Földes, i.m., 243. oldal