A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - DÉRY TIBOR Alvilági játékok (részletek)

János bácsi, a helyettes légóparancsnok, ősz harcsabajsza végét beszopta szájába, s mogorván hallgatott. - Ha tényleg civil, s a mi járdánkon fekszik, akkor nekünk kell eltemetni - sóhajtotta gondterhelten a tömzsi, piros képű, fehér hajú házfelügyelő. - S még az asszonyok közül is segítséget kell hívni, mert magunk nem bírunk vele. Épp előtte való nap jelent meg a polgármesteri rendelet, melynek értelmében minden ház lakói huszonnégy óra leforgása alatt maguk kötelesek eltemetni a legközelebbi nyilvános téren a ház előtt fekvő polgári holttesteket. A legközelebb a Szabadság tér esett, de ott német nehéztankok álltak, senkit sem engedtek a közelükbe. - A József tér meg már megtelt - közölte a nyugdíjas postás -, az Erzsébet térre kell kivinni. Hogy szállítsák az Erzsébet térre, amely jó húsz percnyire van, s az orosz aknavetők tüzében fekszik? Hogy temessék ott el, amikor mindössze két ásójuk van, kapájuk meg egy sem, s a föld tiszta keményre fagyott? Mivel takarják le, hisz a nép ebben a pincében olyan szegény, hogy jó, ha magamagára telik neki szemfedőre s lepedőre. De estére az emberi elme furfangja megoldotta e bánatos kérdéseket is. A sötétség beállta után, a mindennapos kártyajátszma idején, mialatt az asszonyok a tűzhely köré gyűlve, a zsarátnok esti fényével arcukon lesimították szívükről a napközben felgyűlt ráncokat, a férfiak egyenként kilopózkodtak az óvóhelyről, majd János bácsi vezetésével a ház elé vonultak. Libasorban, a fal mentén, hogy fel ne tűnjenek, baktattak Mari néni ablaka alá. A halott közvetlenül a járda szélén feküdt, egyenes testtartásban, fekete, dupla soros télikabátja gyűrhetetlenül simult testéhez, mintha gondosan kisimította volna maga alatt, mielőtt lefeküdt; csak kalapja röpült le fejéről, s hosszú, ősz haja is rendetlenül lógott le kétoldalt a hamvas, csatakos kövezetre. A holdvilág épp arcába sütött; a szeme nyitva volt. Az öregek körülállták. A pincér leemelte kalapját, majd nagyot tüsszentve, sürgősen visszanyomta a fejébe. - Siessünk! - mondta valaki. A holdsütötte, keskeny utcán ugyan egy lélek sem látszott, de a tiszta szép éjszaka könnyen az utcára csalogathatott egy unatkozó pincelakót a szomszédból, vagy az utca fölé egy orosz repülőrajt. - Kovács úr, fogja meg a lábánál utasította János bácsi a termetes szabómestert, akinek lángoló vörös arca mint egy lámpás sütött a hó fölött -, maga is segítsen neki, Andrási úr, mi többiek a vállánál emeljük meg. Megvan? A szomszéd ház túlsó sarkáig nem volt hosszú az út, de az öregek beleizzadtak. A halott súlyosabb volt, mintsem gondolták. A nyugdíjas postás egy piros kockás zsebkendővel homlokát törölgette. Oly hirtelen eresztették le, hogy a holttest feje hangosan rákoppant a kövezetre.