A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - DÉRY TIBOR Alvilági játékok (részletek)

kezével megkapaszkodott a polcban. A szomszéd pincéből valaki kivágta a lécajtót, egy pillanatra megállt a benyílóban, körülnézett, majd megnyugodva visszahúzódott. - Ez nem ide csapott be, hanem legfeljebb a szomszédba - mondta Lajos bácsi. - Juliska fiam, ha befűt, adok magának egypár szem krumplit és ecetet, csináljon nekem egy kis főzeléket. Az ecet szó hallatára egy állapotos fiatalasszony, aki eddig hallgatagon, boldogan merengő, szelíd mosollyal nézegette gömbölyödő hasát, hirtelen behunyta a szemét: az ecet szó fehéren sziszegő gömbjéből, mint megrepedt dögből a legyek, átható savanyú szag szállt ki, szürke lepedékkel vonta be a falakat s a bútorokat, s apró buborékokat eresztett, amelyek néhány pillanat alatt körülszállták a pincét, kivörösödtek, megdagadtak, s vérrel csöpögtették tele a padlót. - Ez belövés volt! - közölte közönség ivei harsányan az ezredes, aki nem vette észre, hogy háta mögött valaki elájult, s hogy az asszonyok kölnivízzel, nedves szivacsokkal élesztgetik az alélt fiatal nőt. - De az is lehet, hogy bomba - tette hozzá tűnődve -, amolyan kisebb, huszonöt-ötven kilós, amilyet az oroszok használnak. Amikor egy fél óra múlva az aknatűz elállt, a pince hirtelen kiürült; csak a gyerekek maradtak lenn - néhány asszony felügyelete alatt - s egy idősebb házaspár, amelyet valamelyik szomszédos házból költöztettek be. A szellőztetőt kinyitották, egy fiatal lány söprögetni kezdett, a felszálló por összevegyült az ablakon beáramló hideg, hajnali köddel, s a háziasságnak s a reggeli tisztaságnak üde, családi képzeteivel népesítette be az elhagyott helyiséget. Hét óra körül járt az idő. A vénkisasszony sietve átfurakodott a második pincén, amelyben a ház szegényebb lakói telepedtek meg, s a hosszan tekergő, sötét folyosón s a belőle nyíló keskeny csigalépcsőn át az udvarra érve, nyugtalanul körülnézett. Amennyire a ködtől látni lehetett, a háznak nem esett baja, a lakása ajtaja is ép maradt. Kissé elszorult a szíve, ha reggelente benyitott, soha nem lehetett tudni, hogy a békés lakás helyett nem a romlás bőségszaruja fogjae fogadni. De ezúttal is szerencséje volt, lakásának-egyetlen földi javának - egy benyomott ablakon kívül nem esett baja. A vénlány nekilátott a takarításnak; csak utána fog megmosakodni és reggelizni. Ilyenkor, korán reggel, amíg teljesen ki nem világosodott, másfél-két órás szünet állt be az ágyúzásban, mintha az ostromlók emberségből s világi udvariasságból tisztálkodási szünetet engedélyeznének a polgároknak, a rút, alvilági éjszakák után.