A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza

való kapitulációs tárgyalásra indult; hogy a pártház előcsarnokában, vagy pár lépésre a kapunál, már kint a szabadban - erről sincs adatunk. Az 1957-es BM Jelentés a pártház ostromáról és elestéről ilyen „apróságokra", mint Mező Imre hollétének felderítése, nem tért ki. A Corvin közből Pongrátz Gergely is megjelent egy csoporttal a Köztársaság téren. Őket minden valószínűség szerint Király vagy Kopácsi ezredesek mozgósították azzal a feladattal, hogy igyekezzenek a rendet helyreállítani. A hatvanas években, amikor Madridban Pongrátz Gergelyt meglátogattam, hogy elbeszélgessünk 1956-ról, említette, hogy egy pillanatig az ő élete is veszélyben forgott azon a napon, úgy 14 óra táján. Amikor a rendőregyenruhába öltöztetett és már lefegyverzett államvédelmi őröket menteni igyekezett, egy ismeretlen eredetű kis fegyveres csoport, amelynek tagjai „minden ávéhást a fákon akartak látni, felakasztva", támadóan lépett fel a corvinista csapattal szemben. Azzal vádolta őket, fegyvereit rájuk szegezve, hogy tán ők is álruhás ávéhások, akik társaikat mentik. Pongrátz erélyes fellépése és határozott cselekedete nyomán azonban ez a szélsőséges csapat (persze a Corvinisták sem nézték tétlenül a parancsnokukat ért fenyegetést) eltakarodott. Pongrátz Gergely a pártházból kimentett embereket (államvédelmi őröket) fogolyként behozta magával a Corvinba, központjukba. Mástól hallottam, aki akkor véletlenül a Corvin közben volt (Magos Gábor?), hogy a rendőrruhás államvédelmi 47. Gosztonyi Péter: Az ÁVH és a magyar forradalom... i.m. III. fejezet őrök szinte tébolyodottak voltak a félelemtől. Egyikük, aki zubbonyát és ingét valahol elveszthette, hangosan zokogott és folyton azt kiabálta: „Ne bántsatok! Én is író vagyok! Verseket írok!" A szerencsétlen 20-22 éves fiatal azt gondolhatta: a forradalmat az írók csinálták. Ha magát „írónak" vallja, megmenekül. A Corvinisták nem bántották a foglyokat. Kihallgatták, provizórikusan fogdába tették őket, azzal az elképzeléssel, hogy később majd átadják őket a független magyar bíróságnak. Ha bűnösök - ítélkezzenek felettük. 1956. november 4-én, a szovjet támadás napján, Pongrátz intézkedett a foglyok szabadon bocsátásáról. Sorsuk ismeretlen. Soha többet nem hallottunk ezekről az ávéhás karhatalmistákról. Tompa Károly, mint mondottuk, a pártházhoz tartozó DISZ székház pincéjében keresett vagy huszonötödmagával menedéket. Amikor a pártház eleste után a felkelők átvizsgálták a pincéket, felfedezték őket. Bajuk nem történt. Tompa Károlyt egy számára ismeretlen személy átölelte, „legjobb barátjának" nevezte, és fegyveres társai előtt igazolta, hogy valószínűleg mint fogoly került a pártház pincéjébe. Tompa civilruhába öltözködhetett, és bántatlanul elhagyhatta az épületet. Hazament. A Tóth-csoportból Asztalos János, Papp József ezredeseket és Szabó Lajos alezredest érte a golyó általi halál. Egyesek tetemét egy megvadult csoport fejjel lefelé a Köztársaság téri park fáira akasztotta és meggyalázta. A Nagybudapesti Pártbizottság székházában október 30-án ott tartóz54/a lábjegyzet, amelyben a szerző Pongrátz hozzá intézett leveléből idéz.