A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza

és a kb. 35-40 főnyi felfegyverzett és fegy­veres harcra jórészt kiképzett pártfunk­cionáriussal) „rövid úton" végeznek az ügyetlenül, a Köztársaság tér gyér bokrai védelmében elhelyezkedő támadókkal. 38 Miért nem jött segítség? A Köztársaság téri ostrom lefolyását nem akarjuk itt részletesen ismertetni. Erről „pro" és „kontra" már egy sor visszaemlé­kezés, tanulmány és interjú jelent meg (melyek különböző értéket képviselnek) 39 az elmúlt 36 évben. Csak annyit: 11 óra tájt a pártház védői, illetve a vezetők kezdtek „idegesek" len­ni. Ok felsőbb parancsnokságukra már 10.30-kor jelezték a kialakult helyzetet, és segítséget, felmentést kértek. A BM, a HM, a Partizánszövetség, a Belső Karhata­lom parancsnoksága kezdetben bőkezű volt az ígéretekben. Repülőt is küldtek a tér fölé (minek?), hogy derítse fel a hely­zetet. De konkrét segítség sehonnan sem jött. Csak a mind sürgetőbb segélykéré­sekre, az ígéretek. Tóth Lajos ezredes, mint mondja, megsebesült, de előzőleg te­lefonon elérte Maiéter Pált, aki ezidőben még mint ezredes, a Kilián György lakta­nya parancsnokaként, Nagy Imre felkéré­sére a kormánnyal tárgyalt. Tóth Lajos: „Elmondtam neki, mi zajlik a téren, és se­gítséget kértem tőle. Már tudott az ostrom­ról. Azt mondta nekem: Lajos, sajnos sem­38. Lásd Lengyel Zoltán i.m, 107 és 108 oldalait 39. Magyarországon Hollós Ervin és Lajtai Vera folytattak érdemi ­kommunista, pártos értelemben - kutatásokat. Nyugaton pedig e ta­nulmány szerzője igyekezett szemtanú-vallomásokat és dokumentu­mokat a témáról gyűjteni. 40. Tóth Lajos idézett interjújából. (Mellékesen: ahogy én ismertem mit sem tehetek. Király Béla kezében van az ügy!" 40 Ismervén az akkori helyzetet, el­képzelhetetlennek tartom Tóth állítását, és azt is, hogy ehhez - megint csak Tóth szavait adva vissza - Maiéter hozzáfűzte volna: „S tudod, hogy ő ellenforradalmár!" Maiéter október 30-án szívvel-lélekkel a forradalom mellett állt. Király Béla is. Tóth - enyhén szólva - beképzeli magának ezt a beszélgetést. Tóthék nem a Nagy Imre­kormány és emberei felé, hanem az orto­dox kommunisták felé kerestek kapcsola­tot. A sok főtiszt az ostrom egész ideje alatt csak a telefonokat használta. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy átvegye a parancs­nokságot a házban lévő védők fölött és azt katonai tudása, tapasztalatai szerint szer­vezze. Hagyták, hogy Tompa és Várkonyi ügyködjenek. Tompa is telefonált ide-oda. Egyszer Orbán Miklós parancsnokságát is elérte. Ott azt a „jó tanácsot" kapta: segítséget nem tudnak küldeni, de saját belátásuk szerint cselekedjenek, próbáljanak egyez­kedni a támadókkal! 41 Ez volt egyébként a kommunista párt felső katonai vezetőségé­nek általános „tanácsa" a forradalom teljes időszakában. A belső káosz, a szakértelem teljes hiánya, az emberi gyarlóság, a tehe­tetlenség és az egész „ügy" rothadtsága, amit védtek - ezek mind ott tükröződtek ezekben a kapkodó, ellentmondó, még na­gyobb zűrzavart okozó „tanácsokban". Maiétert, ha őt egy ilyenfajta felhívás eléri, saját kompetenciájában intézkedett volna. Nézetem szerint egyetlen honvédszázad elég lett volna ahhoz, hogy egy erélyes parancsnok irányítása alatt, véráldoza­tok nélkül a Köztársaság téren a rendet helyreállítsa...) 41. Tompa, i.m, 53. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents