A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza

megkerüli. Neveket nem közöl, pedig ezek később könnyen megállapíthatók lettek volna. Hogy ezeknek az államvédelmi őröknek (akik rendőr-ruhában voltak már október 30-án reggel) bajuk nem történt, bizonyítja az is, hogy a későbbiekben a pártirodalom nem foglalkozott személyükkel többet. Pedig 30 év állt ehhez rendelkezésre! A fegyveresek nem lövöldöztek a pártház előcsarnokában. Miért is tették volna? Ok csak érdeklődtek; kik is vannak az épületben. Ezt a „lövöldözést" sem a BM Jelentés, sem Tompa Károly szóban vagy írásban nem említi. A fegyveres civilek (akiknek száma nem is lehetett 20 fő, mert ennyi az előcsarnokban még ott levő tíz védővel együtt betöltötte volna teljes egészében az aránylag szűk teret), békés szándékkal és információszerzés céljából jöttek az épületbe. Ha akkor egy forrófejű fiatal, szintegyerkőcparancsnok - Tompa Károly - el nem veszti a fejét, és borotválkozását félbeszakítva nem rohan ki az előcsarnokbólfelszűrődő zajra (így írja), hogy az előcsarnokot körülvevő félemeleti erkélyről harci akcióba lépve (és pániktól elragadva) kézigránátot hajítson a fegyveresek közé, akkor nem történt volna meg mindaz, ami a következő órákban megtörtént. Vagyis nem lett volna „Köztársaság téri csata". A pártházból elszökött belső karhatalmistáktól és rendőröktől a téren levő fegyveresek persze azonnal képet kaptak arról, hogy kik vannak a pártházban: a rendeleti úton is feloszlatott, megszűnt AVH, amely 37. Pld. Gosztonyi Péter: Magyor Golgota. A politikai megtodások vázlatos története Magyarországon 1849-től 1963ig, Budapest 1993.: Hollós - Lajtai, i.m, Dr. Horváth Miklós: Részletek a Köztársaság tér történetéből, '56. In: Honvéd Újság, 1993. október 15. és még aktív, hiszen épp most tüzelt a felkelők (nemzetőrök) járőrére. Október 30-án Budapesten érvényben volt a kormány által kihirdetett „tűzszünet", amit a felkelők be is tartottak. Ugyanazon a napon, reggel 10 órakor a Szabad Kossuth Rádióban elhangzott egy máig sem kiderített, így ismeretlen személyektől kiadott provokációt jelentő közlemény: a budapesti pártbizottság felhívása a kommunistákhoz. Ebben Köböl József aláírásával a következőket közölték: „Alakulnak a nemzetőrségek. A kommunisták kötelessége minden erővel részt venni a nyugalom biztosításában, a munkáshatalom megvédésében. Ezért a fegyverforgatásra alkalmas kommunisták azonnal jelentkezzenek a nemzetőrség szervezési központjában!"

37 Vagyis Köböl József ezzel elismerte a Nagy Imre kormányt és annak szerveződő fegyveres karhatalmát, a nemzetőrséget, amit a pártházban bent a belső karhatalmista vezetők, de a Tóth-féle csoport is még „fasiszta ellenforradalmárokként" kezelt, és azok megsemmisítésére szervezkedett. Ami a Köztársaság téri pártházban, illetve az előcsarnokban történt, véleményem szerint jogosan hívta ki a téren mind nagyobb számban megjelenő fegyveres csoportokat. Nem a pártház ellen, hanem a pártházba magukat befészkelt belső karhatalmista államvédelmi őrök ellen indult meg a következő órákban a támadás. A 22,-i számokban. Továbbá: Gosztonyi Péter: Az ÁVH és a magyar fonadalom. In: Új Látóhatár (München), 1964. év 2,. 3. és 4. számában. Az utóbbi fejezet foglalkozik részletesebben a Köztársaság téren történtekkel - természetesen az akkori idők irodaimóra támaszkodva.