A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

tottuk 's így helyéből kimozdítottuk volna, - múlhatatlanul ránk-szakadás 's bennünket-agyonütés lett volna következése! « A Flórián-téri fürdőrészletről számolt be Robert Townson angol utazó is 1793-ban: „Bécsben azt mondták nekem, hogy itt (Óbudán) külön épületben vannak elhelyezve a pannóniai római régiségek. Ez csak ámítás, a régiségek szégyenteljesen szétszórva hevernek. A tiszttartó házának tűzfala a legszebb gyűjtemény, mivel a falba néhány igen szép feliratos kő van befalazva. Közelében néhány évvel ezelőtt meglehetős jókarban lévő izzasztót födöztek fel, ez körülbelül tizenkét rőf (yard) hosszú és tíz rőf széles. Ó-Budán ezen kívül még egy római vízvezeték is látható." Németh Sándor „gubernális" a Tudományos Gyűjtemény 1823-1832 közötti időszakának egyes számaiban már a római város topográfiáját is tisztázni kívánta. Másokkal ellentétben, akik úgy gondolták, hogy az egészen Szentendréig húzódott, ő úgy vélte, hogy „Aquincum városát más bizonyosságok hijanossága mellett egyedül tsak addig lehet kiterjeszteni, a' meddig a fenn álló és látható romok minden megszakadás nélkül kiterjednek." Ezért szorgalmasan megvizsgálta az egész óbudai határt, ahol a régi romok „majdnem minden lépten nyomon kivétel nélkül, még a posványos helyeken is találtatnak". Végül is arra a következtetésre jutott, hogy Aquincum, ha nem is a Vízivárostól, de Újlaktól, a mai Szépvölgyi úttól kezdve Békásmegyer felé egészen a lőpormalomig (Római-fürdő, Erdei strand) kiterjedt, széltében pedig a Duna partjától az akkori Posta útig (mai Bécsi út) vagy az óbudai szőlőkig terjeszkedett, „mert ezen a környéken nem lehet egyebet látni, mint régi épületek hajdani romjait 's föld alatt falakat, mellyek szántáskor vagy kapáláskor mái nap is imitt amott találtatnak 's világos jelei a' hajdani temérdek és erős épületeknek." Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy amikor 1820-ban Ferenc főherceg megszemlélte a pesti mezőn tartott hadgyakorlatot, és kirándulást tett az óbudai határban található római régiségek megtekintésére, a régi romok sokaságát látva kijelentette: „nem kell másutt Herkulanumot keresni, midőn azt a Magyar földön is megtalálhatjuk, a melly igen nagyon is méltó, hogy továbbá is vizsgáltassék és kutattassék." A század első felében egyre-másra jelentek meg a híradások az említetteken kívül más római maradványokról is, közülük néhány a pesti Duna-parthoz fűződött. (Rómer 1862; Garády 1929.) A Rákos patak torkolatánál levő Transaquincum nevű ellenerődöt (a római híd pesti oldalán), amelynek felmérését a múlt század végén Zsigmondy Gusztáv még el tudta készíteni, először 1820-ban említették a Tudományos Gyűjtemény lapjain (Rövid Értekezés egy Hídvárrul...): „Öt esztendeje hogy egy Józsefvárosbeli Pesti Polgár, kinek Göttersdorfer Jakab vala neve, a' szántóföldjén, melly az úgy nevezett Szépítő-Bizottságnak tégla vetőjével határos, tavaszi vetés alá szántatván, az ekével holmi különös nagyságú és vastagságú tégla darabokat hányatott-ki, 's látván, hogy ezek nem mostani időbéliek volnának, mélyebben ásatta meg azon darab földet, és íme egy római Kőfalra talált, melly egy tökélletes négyszeget formálván; egészen a' Duna partyáig terjed-el, hosszassága 100 lépés, szélessége ugyan annyi. A' falnak