A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PRAKFALVI ENDRE A budapesti „ős-metró" (1949-1956)

lokzatai felől is nyílt bejárás. A többség a toronyszerű megoldást preferálta. Figyelemre méltó, ahogy a Boros-Gebhardt páros a feladatot centrális jelleggel és horizontális dominanciával oldotta meg, az oldalhomlokzatot a Vár fele quadrigával díszítve. Valószínűsíthetően erre a pályázatra készített anyagból ismerjük Kismarty-Lechner Kamill munkájának egyes darabjait is. A terv jelentőségét mindenekelőtt a felszíni csarnok hosszmetszeti ábrázolásán megjelenő (a „szocreálos" sallangoktól eltekintve), modern héjszerkezeti elvet érvényesítő építészeti gondolkodásmód adja. Ez azonban nyilván nem felelhetett meg a már a Moszkva téri példán vázolt „védettségi" szempontoknak sem. De megjegyezzük, hogy az UVATERV 1955-ös tanulmánytervezetében a Déli vonatkozásában is felvetették, hogy a védett csarnok alig néhány nyílással rendelkező „kockaszerű" (!) tömbjének megjelenése városképi szempontból aligha kívánatos. Ennek ellenére a Faludi Ernő jegyezte tervvázlatok szintén igazodtak az 1953-as pályázatban rögzített beépítési módhoz, jellemző esztétikai-építészeti karakterhez.

51 A fentebb kifejtettek alapján úgy látjuk, hogy a FaV nagyberuházás egészében mű és kora korspecifikus, egymást kölcsönösen megvilágító relevanciáját tapasztalhattuk meg: torz kor torzóban maradt műve. (A tanulmány első verziója megjelent a Pavilon 6. számában [1991] 64-77.)