A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - PRAKFALVI ENDRE A budapesti „ős-metró" (1949-1956)
szabadságmozgalmat és a Magyar Népköztársaság alkotmányát kellett példáznia. A bíráló bizottság a mélyállomási csarnok megoldási módjait tartotta a pályázat kevéssé sikerült részének. A felszíni egységek (téglány alakú és centrális térrendszerek) kialakításánál elsődlegesen a funkciók - az utas vezetése - ellátásának milyenségét vizsgálták. „Tartalmi" vonatkozásban Gádorosok elképzelését ítélték a legjobbnak, minthogy a tervezett „diadalkapu-motívum" az adott homlokzati rendszerben a legpregnánsabban jelképezte a „diadalmas magyar szabadságmozgalmat". Batthyány tér 1952-ben önálló felszíni csarnok építését nem tervezték. Az állomás az Erzsébet apácák rendházának - ekkor már rabkórház- délkeleti sarkában nyert volna elhelyezést, ami együtt járthatott az épület dunaparti szárnyának esetleges lebontásával. A Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága Pongrácz Kálmán (az utolsó, illetve mint az első munkás polgármester; 1949-50, majd a tanács elnöke 1958-ig) elnökletével kétszer tárgyalta a FaV első vonalának kiépítésével a városra háruló - a forgalom összehangolása, az áramátalakító épületek elhelyezése stb -, felszíni munkálatokkal 44. BFL (Budapest Főváros Levéltára) XXIII. 102. a. VB jkv-ek (szó szerintiek) 1952. október 2. A tér déli irányban történő megnagyobbítása előtt a Szí. Anna tpl. sem lehetett volna akadály, legfeljebb „szegényebbek leszünk vele"... (már mint a hiányával) így az elnök. Az „elvi" kérdések mellett a FaV finanszírozásának módjáról is szót ejtettek: a Pórt ugyan kötelezte a Tervhivatalt a nagyobb hitelkeret megállapítására, de az 0T ezt „bele tudta" a közlekedési tárca egész hitelkeretébe, s így a főváros felszíni közlekedésének javítására a jövő esztendőben (1953), mint megállapították: „egy igazán alárendelt kapcsolatos feladatokat. A tér vonatkozásában az elnök kellő nyomatékkal szögezte le: „Elvi kérdést jelent a Batthyány-tér rendezése során az esztétikai és a közlekedési szempont. Helyezkedjék arra az álláspontra a VB, hogy a Batthyány-tér rendezésében döntő szempont a közlekedés. A műemlékről stb. majd tárgyalnak a MUMokkal (Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1949-1953), és ha nem tudunk megegyezni, akkora legfelsőbb pártfórum elé visszük a dolgot. Kissé unalmas már ez az akadékoskodás. Fő szempont a közlekedés, a többi alárendelt kérdés. Altalános érvényűnek persze nem lehet ezt kimondani, de a Batthyány-teret illetőleg ez legyen az álláspontunk. (...) Ha az elvtársak gyengék Pogányékkal (Pogány Frigyes építész, 1908-1976, 1949-től a BUVATI városesztétikai és műemléki műtermének vezetője) vitatkozni, akkor majd vitatkozunk mi. Ha kell, akkor hatalmi szóval oldjuk meg ezt a kérdést."... 44 Moszkva tér A „városkép" szempontjából a Deák tér után a tervezett Moszkva tér - Széna tér komplexumot tartották a legjelentősebbnek. 45 A városnak ezt a budai hegyek felől jelentkező „kapuját" az állomás építésével jelentőségű összeg szerepel"! A november 13-i ülésen mindamellett rögzítették, hogy a tér „építészeti kialakítása további tervezést" igényel. Cf.: Preisich (1953. i. h. - lapzárta 1953. március 25.) értékelésében a térség városrendezési aspektusból: a „Vár aljának, az elavult földszintes épületekből álló Vízivárosnak korszerű kiépítését" vonja majd maga utón, és sor kerülhet az itt található műemlékeknek a városképbe történő megfelelő beillesztésére is. Lásd még: Dercsényi Dezső: Mai magyar műemlékvédelem. Gyorsuló idő, 1980. A Batthyány tér rendezése, 39 skk.
