A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PRAKFALVI ENDRE A budapesti „ős-metró" (1949-1956)

lebontásával és a fedett csarnokból a sínpárok kihelyezésével indították a FaV állomás kialakítását, így teremtve helyet az utasforgalom többirányú vezetését biztosító tércsoportok számára (45.500 rri ). A homlokzatot a bíráló bizottság „excentrikus"-nak minősítette, ami „játékos" sziluettjével, túl erős színeivel - mint a jegyzőkönyvben olvashatjuk - „kissé kiállításszerűén hat, és semmiképpen sem méltó ahhoz a hatalmas teljesítményhez, amit a földalatti gyorsvasút megépítése jelent". Szendrői Jenő és Lauber László (az első helyezettek) a MÁV érkezési csarnok lebontásával egyetlen nagyforgalmú belső teret képzeltek el. A bírálat a tervezett új épületszárny homlokzati kiképzését sikerültnek mondja, részletképzésében „korszerű", mégis „a stílus hangulatában simul a meglévő régi architektúrához". Reischl Antal és társai szintén az érkezési csarnok lebontásával alakítottak volna ki hármas térrendszert. A mozgólépcsők fölé nagyméretű toronyépítményt terveztek múzeum céljára. Az „eszmei tartalmat" az ennek a csúcsára helyezett „munkás-paraszt" alakokba „sűrítve" gondolták el. Weiner Tibor {a. második helyezett) úgyszintén az érkezési csarnok megbontásával teremtette meg egy komplikált térrendszer kialakításának lehetőségét, amely azonban „igyekszik a létesítmény eszmei tartalmát közérthető módon, reálisan kifejezni". Alkalmazta a magyar parasztházak árkádos, „népies arányú oszlopos" architektúráját. S habár osztatlan elismerést nem aratott az az ötlet, hogy a népi szőttesek motívumait a padlózatra adaptálja, de mint kezdeményezést a bírálók dicsérőleg is említették.

37 Barta Pál: Népstadion állomás, részlet az „MHK mozgalom" tematikából relief, gipsz, 180 cm 1951 Magyar Nemzeti Galéria, fotótár „... 'szocialista tartalom - nemzeti orma ...