A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

és a legújabb ókori értékeket, s azok ne csak külföldön kerüljenek bemutatásra. Ezt a tényt külön hangsúlyozzuk, mert 1986-1991 között, öt év alatt négy országban (Ausztria, Németország, Hollandia, Olaszország), 12 nagyvárosban szerepelt önálló kiállításon az „új" aquincumi emlékanyag. Falfestmények, stukkók, mozaikpadlók, szobrok, reliefek, épületfaragványok, feliratos kőemlékek, bronz, üveg, kerámiatárgyak, vas eszközök, bőrmaradványok, vagyis az ókori élet töredékekben megőrződött hagyatéka. Szám szerint 956 emlék szerepel az „Aquincum - Budapest a római korban" című kiállítás idegennyelvű katalógusaiban. A meghívások gyakorisága híven tükrözi a bemutatott anyag nemzetközi értékét. Ugyanakkor jelzi, hogy Európában mindenekelőtt a római kor jelenti a nemzetközi nyelven megszólaló közös múltat, történelmi hagyományai rangot adnak a mai városoknak. A Budapest római örökségét jelentő, a városban szétszórtan található, néhol nagyobb szabású építményként, néhol csak igénytelen-alaktalan kőfalként megjelenő romemlékek nemcsak a római épületekből álló várost idézik fel, hanem annak a kétezer évnek történetét is, amely előkerülésük után fenntartani igyekezett őket. Dokumentálják, amit megtestesítenek: a város leglényegesebb sajátosságainak egyikét, a folytonosságot. {Kaiser- Póczy 1985) A honfoglaló magyarság a római város jelentős maradványait találta itt. Anonymus, aki jól ismerte Óbudát és annak emlékeit, 1200 körül írt krónikájában arról emlékezik meg, hogy Árpád vezér, amikor átkelt a megyeri réven, a Duna jobb partján pihenőt tartott, majd továbbhaladva dél felé, elcsodálkozott ősének, Attila királynak nagyszerű építményein. Az Attila örökségének vélt Kurszán vára - vagyis az Árpád vezér öccsének adományozott erősség - lokalizálásában Györffy György szerint „legvalószínűbb az a feltevés, amely Kurszán várát a régi Óbuda belterületétől délre feltárt római katonai amfiteátrum romjaiban kereste. E nagy kiterjedésű, köralakú építmény várszerű jellege annyira nyilvánvaló volt, hogy XVIII. századi térképek mint erősség romjait tüntetik fel." {Györffy, 1955.) Anonymus említi a pesti tábort is, amelyet Taksony vezér volgai bolgár kereskedők kezén hagyott. E római eredetű Castrum falán és köveiből épült a románkori belvárosi templom és környéke. Érdemes ezt hangsúlyozni, mert az évszázadok folyamán állandóan módosult a kétezer éves városelőd hagyatékával kapcsolatos szemlélet. Ma már nemcsak kuriózumnak tekintjük a „földalatti város"-t, hanem Budapest római kori városmagját látjuk benne. Felhosznált irodalom Alföldi A. - Nagy L. - László Gy.: Budapest az ókorban. Budapest Története I. Budapest 1942. Fitz 1: Grenzberichtigung im Jahre 214 zwischen Pannónia Superior und Inferior. Alba Regia 16,1978. Fitz J.: Pannonok évszázada (Pannónia 193-284). Budapest 1982. Garády S.: Marsigli óbudai castrumai. Pestbudai Emléklapok 1.1929. (a História mellékleteként)