A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

MÉLYBEN (függelék) - SALI EMIL Budapest közműrendszerei

Az 1960-as évek végén a beszélőhelyek száma ugyan meghaladta Budapesten a 430 ezret, de ebből csak kb. 230 ezer volt a főállomás. A kerületi egyenlőtlenségek is nagyon nagyok voltak, hiszen az V. kerületben 100 lakosra 70, a XVII. kerületben 2 beszélőhely jutott. A távbeszélő főközpontok száma 10 volt, telítettségük meghaladta a 92%-ot. Forgalmas órákban az egy időszakra eső híváskezdeményezések száma nagyon magas volt, amit a telített központok nem tudtak torlódásmentesen kiszolgálni, ennek ellenére a fejlesztés vontatottan haladt. Az áttörés az 1980-as évek közepén következett be, amikor a számítástechnika fejlettsége már olyan szintet ért el, hogy a távbeszélés mellett a távközlési alap- és mellékszolgáltatások rendkívül széles skálájának (pl. telefax, télétex, videotex) alkalmazása a világ más tájain napi gyakorlattá vált. Napjainkban a távbeszélő szolgáltatás - helyesebben most már távközlő szolgáltatás - a legdinamikusabban fejlődő közműágazat Budapesten (ennek jele volt a hét számjegyű hívásra való áttérés is), és feltehetőleg egy ideig az is marad. Közműalagútak Az 1970-es évek első felében hosszú szakmai vita után valósult meg Budapest (a Pesterzsébet lakótelep II. ütemének területén) első jelentősebb, s mindmáig egyetlen közterületi közműalagút-rendszere kb. 2200 m hosszban. A nagyobbrészt előregyártott vasbeton elemekből épült négyszög keresztmetszetű alagútban vízvezetéket, gázvezetéket, elektromos és távközlési kábelt, valamint távhőellátó vezetéket helyeztek el a rendszer saját működtetését és üzemeltetését biztosító vezetékekkel együtt. Az üzemeltetést a lakótelepen belül elhelyezett diszpécserközpontból irányítják. A közműalagút zöldterület alatt helyezkedik el és 2105 lakás közműellátását biztosítja. Egyéb közműjellegű vezetékrendszerek Termálvíz-vezetékek Budapest hévizekben való gazdagsága évszázadok óta ismert. Ehhez kapcsolódóan a múlt század második felében megindultak a kutatófúrások, s ezek újabb helyeken tártak fel hévizeket (Városliget, Margitsziget). A természetes forrásokból feltörő és a termálkutakból származó hévízzel oldották meg a gyógyfürdők és az ezekhez kapcsolódó létesítmények gyógyvízzel történő ellátását (ezen túlmenően az idők során változó, de jelenleg egyre csökkenő mértékben lakások fűtésére használják). Mivel a termálvíz korlátozottan rendelkezésre álló természeti kincs, és kitermelése helyileg részben elkülönül a felhasználás helyétől, az 1960-as években elkezdődött egy ún. kooperációs termálvíz-ellátási rendszer kiépítése. Kiépült a Római strandfürdő és a Pünkösdfürdői strand között egy kb. 6 km-es vezetékrendszer (1966), amely ez utóbbin kívül több üdülőnek is biztosít termálvizet. Ugyancsak ezidőtájt épült ki a Széchenyi fürdő és a Dagály közötti vezeték (1969), majd 1974-ben az Újpesti uszodához vezettek innen vizet. Ez a vezetékrendszer is több intézmény számára biztosít termálvizet. Napjainkra (1992) hat termálvíz-rendszer alakult ki az egyes kút- illetve forráscsoportokhoz kapcsolódva: - Széchenyi fürdő rendszere: 14,4 km - Margitszigeti rendszer 7,4 km - Lukács fürdő rendszere: 6,3 km - Római fürdő rendszere: 5,8 km - Dandár fürdő rendszere: 1,2 km - Gellért fürdő rendszere: 1,7 km Összesen: 36,8 km Érdemes megemlíteni, hogy a rendszerekhez két hídi vezetékszakasz is tartozik (Margit-