A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
MÉLYBEN (függelék) - SALI EMIL Budapest közműrendszerei
eredményeként a kapacitása 1983-ra 72 000 m 3 /nap lett. 1977-ben megkezdték Budapest második szennyvíztisztító telepe I. ütemének építését, 1986-ban került sor az üzembe helyezésre. A mechanikai előtisztítás műtárgyai 280 000 m 3 /nap, az egyesített (biológiai tisztítást lehetővé tevő) műtárgy 140 000 m 3 /nap kapacitásra épült ki. 1960-80 között 805 km közcsatorna épült és a lakásszámra vetített csatornázottság az időszak végén kb. 80%-os volt. Az 1980-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a hálózatfejlesztéssel és a szennyvíztisztító kapacitás kiépítésével nem tudják tartani a program célkitűzéseit, ezért azt többször átdolgozták és aktualizálták. Ugyancsak ezen időszakban kezdett visszaszorulni a telepszerű, tömeges lakásépítés, viszont megkezdődött a peremkerületek családi házas területein az ún. önerős csatornázás. 1980-91 között ennek eredményeként a hálózat hossza 44%-kal növekedett (1165,6 km közcsatorna épült), a csatornázottság megközelítette a 88%-ot. A teljes hálózaton belül az elválasztott rendszerű szennyvízcsatornák aránya mára megközelítette a 20%-ot. 1992-ben elkészült „A főváros csatornázásának és szennyvíztisztításának hosszú távú komplex feladatterve", amely 2015-ig határozta meg a fontosabb teendőket. A főváros csatornázását napjainkban (1992) jellemző adatok: - az elvezetett szennyés csapadékvíz mennyisége 427,3 millió m ebből biológiailag tisztított 52,2 millió nï - a csatornahálózat hossza 3907,2 km ebből egyesített rendszerű 2940,0 km szennyvízcsatorna 669,4 km csapadékcsatorna 297,8 km - szivattyútelepek és átemelők száma 137 db ebből személyzetes végponti telep 10 db - lakásszámra vetített ellátottság 89% Villamosenergia-ellátás Budapesten már az 1870-es évek végén kísérleti jelleggel alkalmaztak villamosenergiát világítási célokra, de a közmű jellegű kiépítés csak 1892-ben kezdődött. Ebben az évben adott koncessziót a főváros a Budapesti Általános Villamossági Rt : nek és a Magyar Villamossági Rt-nek. Az előbbinek előírta, hogy „az áram előállítása és szolgáltatásánál az altelepeit tápláló főtelepnél egy vagy több fázisú váltakozó áramot, áramelosztást létesítő altelepeinél pedig az egyenáramot akkumulátorokkal köteles alkalmazni", az utóbbinak, hogy „az elektromos áram előállítása és szolgáltatásánál a váltakozó áramot transzformátorokkal köteles alkalmazni". Ugyancsak előírta a főváros, hogy „45 évi engedélyidő lejárta után a vállalkozók által létesített összes vezetékek, az ahhoz tartozó készülékek és felszerelés minden megtérítés nélkül egészen ingyen és tehermentesen a főváros tulajdonába mennek át, kivéve az áram előállítására szolgáló fő- és fióktelepeket". Az MVRT az áramszolgáltatást 1893. október 20-án kezdte, az áramfejlesztő telep a Váci út, Tisza u., Visegrádi u. és Dráva u. által határolt területen létesült, és 3000 V-os egyfázisú váltakozó áramot termelt. A termelt áramot kábelhálózat vezette a fogyasztás helyén létesített transzformátorokhoz, ahonnan 105 V feszültséggel került a fogyasztókhoz. A telep géptermében gőzgépek és generátorok voltak, a gőzt szénből, kazánokban állították elő. Kezdetben a fogyasztók a villamos áramot kizárólag világításra használták. A közönség tetszését megnyerve a fogyasztás egyre növekedett, 1894-95ben bővíteni kellett az áramfejlesztő telepet és a kábelhálózatot. Az első évben két főkábelt fektettek a Váci úton, a Bulcsú utcán és a Bajza utcán keresztül az Andrássy útig, illetve a Váci úton a Vilmos császár útra. 1913-ra a telepről kiinduló főkábelek száma már 17 volt.
