A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

PERIFÉRIÁN - DIÓSI ÁGNES Hol lesz majd lakóhelyük?

tot kellett fizetni egy hónapra. Egy laktanyát alakítottak át. Hajni még dolgozott, szállón lakott, néha kijött Józsihoz, aztán végképp együtt maradtak. „Valamennyire higgyék el azt, hogy tény leg dolgozni akar az ember \ állítja Józsi. Úgy talált munkahelyet, hogy kapott címet, a Csatornázási Üzemét, bruttó tizenötöt keresett. Csatornába kellett lemászni, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Először igen, aztán már nem tetszett neki. Inkább a kényszer vezette, hogy ezt a munkahelyet elfogadja, más lehetőség nem volt. Eljött, ment megint lépcsőházba, három hónapig lépcsőházban lakott meg vonaton. A vonat annyiból volt jobb, mint a lépcsőház, hogy meleg volt, de sűrűn jöttek a rendőrök. Vagy leszállították Józsit, vagy mondták neki, hogy további jó éjszakát, és kész. Ha lezavarták, a váróteremben megvárta, míg elmennek, aztán vissza. Olyan vonatot nézett ki, amelyik a lehető legkésőbben indul. Hajni néha vele aludt, de ő hajnalban fölkelt, ment dolgozni. Józsi vagy elkísérte, vagy aludt tovább. Előfordult, hogy Százhalombattán ébredt föl. A családsegítőben kapott fürdőjegyet, Hajni a szállón kimosta a ruháját. Ha cigi kellett, mentek a Körtérre, ott kértek, vagy a Moszkva térre, ott voltak a Máltaiak, reggeltől délutánig osztottak a melegedőben teát és zsíroskenyeret. Józsi ment egyik ingyenkonyhára, másik ingyenkonyhára, ahol levest adtak, harmadik ingyenkonyhára, ott zsíroskenyeret adtak. Szóval éhen nem halt. Hajnival délután találkozott, elmentek egy melegedőbe. Volt, hogy szállodában aludtak, abban az időben 1350 forint volt egy éjszakára, Békásmegyeren, az átalakított munkásszállón. A hajléktalan szálláson kialakult egy társaság. Az egyik „telefonozott": három-négyszáz forintot kiszedett naponta. Józsitól vontak adót, amíg a Vízműveknél dolgozott, öt hónapig. Csinált adóbevallást, segítettek, és megoldották, hogy visszakapja azt a pénzt. Pont, amikor a hajléktalan-szálláson volt, akkor. De jó volt az a hétezer forint, soha nem felejti el. Aztán megszűnt az a szállás, de akkor már kitavaszodott. Találtak egy barlangot. Fölállni nem lehetett benne, de azért az nagyon jó volt. Szabadnak érezték magukat. Hajni ott lett terhes. Ősszel költöztek be ide, Hajni már régóta járt a családkisegítőbe, dolgozik, muszáj. Ha megkapják a lakást, kihozzák a kislányt is az intézetből. „Ez adatott" Ha van a múltnak átkos öröksége - ahogyan letűnt korszakokra mutogat minden új korszak -, a gyermekvédelem abból jócskán kiveszi a részét. Mert az újnak nemcsak a mostani gyerekekre kell kiterjesztenie gondoskodását, hanem az egykoriakra is, azokra akiket nem sikerült „kigondozni".