A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

Közülük a legértékesebb „lelet" egy ép bronz légionárius sisak. Teljesen helyreállítható volt az email berakásos áttört díszű bronz tőr a védőtokkal, a hosszú, egyenes pengéjű kard, ugyancsak bőrborítással, fa tokban, s a bronz díszítésű, sokszögű pajzs. A mell- és lábpáncél több részletben, töredékekben került elő, a bőr lábbeli is hiánytalanul restaurálható volt, különböző aquincumi példányok felhasználásával. A Castricius-síremlék felirata - a fentiekben idézett, s az elhunyt légionárius személyére vonatkozó, kilétét ismertető adatokon kívül - egy történelmi jelentőségű epizód felismerésének is a forrása. A szöveg szerint G. Castricius Victor a II. adiutrix légióban Március Turbo centuriájában szolgált. A síremléket meglehetős pontossággal 88-93 évekre keltezték, M. Turbo ekkor volt az egyik alakulat parancsnoka. A légió parancsnoka maga a helytartó: a légió táborában és a canabaeban a táborparancsnok a teljes döntési joggal felruházott személy. Minden légió rangban első törzstisztje ugyanakkor a tribunus laticlavius, vagyis az a szenátori családból származó tribunus, aki a légióparancsnok helyettesének számított. Ezt a posztot mindig pályájuk kezdetén álló fiatalemberek töltötték be, akik viszonylag szűk körből származtak, mert rendszerint vagy magának a helytartónak, vagy egy szomszédos provincia helytartójának közvetlen rokonságából kerültek ki, gyakran a császári családhoz tartoztak, így ezzel a beosztással iskolázták be az államigazgatás felelősségteljes posztjaira kiszemelt tehetséges embereket, akik sohasem töltöttek hosszabb időt egy-egy állomáshelyen. A gyakori helyváltoztatás célja, hogy minél több provinciában forduljanak meg, ezáltal a császárkori Imperium Romanumról átfogó képet kapjanak. A Birodalmon belül bizonyos fokú szakértőket neveltek ki közülük egy-egy nagyobb területi egység részére, mint amilyennek a dunai tartományok csoportja is számított. E témánál azért időztünk hosszasabban, mert Aquincumban, 95-ben, a II. adiutrix légióban mint tribunus laticlavius Publius Aelius Hadrianus szolgált, Traianus unokaöccse. Traianus ebben az időben még Germania Superior provincia helytartója (egyes vélemények szerint Pannoniának is volt helytartója.) Traianus egyébként hadvezérként többször, és 98-ban már császárként járt Aquincumban. A fenti időbeli egyezések alapján valószínű, hogy Március Turbo és Hadrianus közismert barátsága éppen az aquincumi légióban kezdődött. M. Turbo biztosan haladt előre a pályáján, híres hadvezérként ismerték, és itteni centuriósága után mintegy 20 év elteltével Hadrianus Pannónia Inferior provincia helytartójának nevezte ki 118-ban, most már császári minőségében, a barátját. Hadrianus maga egyébként 106-107-ben volt helytartó ebben a Birodalom szempontjából fontos határtartományban, nagybátyja Traianus, az akkori császár (98-117) megbízásából. Feltételezhető, hogy a helytartói palota első építkezése is a nevéhez fűződik. Hadrianus (117-138) uralkodóként tért vissza harmadszor Aquincumba 124ben, s személyesen avatta várossá, municipiummáz. mai Aquincumi Múzeum körzetében lévő, addig csak községnek számító gazdag polgári települést. Tacitus véleménye a Birodalomhoz csatolt északi tartományok lakosairól, a külön-