A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

Közülük a legértékesebb „lelet" egy ép bronz légionárius sisak. Teljesen helyre­állítható volt az email berakásos áttört díszű bronz tőr a védőtokkal, a hosszú, egyenes pengéjű kard, ugyancsak bőrborítással, fa tokban, s a bronz díszítésű, sokszögű pajzs. A mell- és lábpáncél több részletben, töre­dékekben került elő, a bőr lábbeli is hiány­talanul restaurálható volt, különböző aquincumi példányok felhasználásával. A Castricius-síremlék felirata - a fenti­ekben idézett, s az elhunyt légionárius sze­mélyére vonatkozó, kilétét ismertető ada­tokon kívül - egy történelmi jelentőségű epizód felismerésének is a forrása. A szö­veg szerint G. Castricius Victor a II. adiut­rix légióban Március Turbo centuriájában szolgált. A síremléket meglehetős pontos­sággal 88-93 évekre keltezték, M. Turbo ekkor volt az egyik alakulat parancsnoka. A légió parancsnoka maga a helytartó: a légió táborában és a canabaeban a táborpa­rancsnok a teljes döntési joggal felruházott személy. Minden légió rangban első törzs­tisztje ugyanakkor a tribunus laticlavius, vagyis az a szenátori családból származó tri­bunus, aki a légióparancsnok helyettesé­nek számított. Ezt a posztot mindig pályá­juk kezdetén álló fiatalemberek töltötték be, akik viszonylag szűk körből származ­tak, mert rendszerint vagy magának a hely­tartónak, vagy egy szomszédos provincia helytartójának közvetlen rokonságából ke­rültek ki, gyakran a császári családhoz tar­toztak, így ezzel a beosztással iskolázták be az államigazgatás felelősségteljes poszt­jaira kiszemelt tehetséges embereket, akik sohasem töltöttek hosszabb időt egy-egy állomáshelyen. A gyakori helyváltoztatás célja, hogy minél több provinciában for­duljanak meg, ezáltal a császárkori Impe­rium Romanumról átfogó képet kapjanak. A Birodalmon belül bizonyos fokú szakér­tőket neveltek ki közülük egy-egy na­gyobb területi egység részére, mint ami­lyennek a dunai tartományok csoportja is számított. E témánál azért időztünk hosszasabban, mert Aquincumban, 95-ben, a II. adiutrix légióban mint tribunus laticlavius Publius Aelius Hadrianus szolgált, Traianus unoka­öccse. Traianus ebben az időben még Ger­mania Superior provincia helytartója (egyes vélemények szerint Pannoniának is volt helytartója.) Traianus egyébként had­vezérként többször, és 98-ban már császár­ként járt Aquincumban. A fenti időbeli egyezések alapján valószínű, hogy Március Turbo és Hadrianus közismert barátsága éppen az aquincumi légióban kezdődött. M. Turbo biztosan haladt előre a pályáján, híres hadvezérként ismerték, és itteni cen­turiósága után mintegy 20 év elteltével Hadrianus Pannónia Inferior provincia helytartójának nevezte ki 118-ban, most már császári minőségében, a barátját. Had­rianus maga egyébként 106-107-ben volt helytartó ebben a Birodalom szempontjá­ból fontos határtartományban, nagybátyja Traianus, az akkori császár (98-117) meg­bízásából. Feltételezhető, hogy a helytar­tói palota első építkezése is a nevéhez fű­ződik. Hadrianus (117-138) uralkodóként tért vissza harmadszor Aquincumba 124­ben, s személyesen avatta várossá, munici­piummáz. mai Aquincumi Múzeum körze­tében lévő, addig csak községnek számító gazdag polgári települést. Tacitus véleménye a Birodalomhoz csa­tolt északi tartományok lakosairól, a külön-

Next

/
Thumbnails
Contents