A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája
megyei PB első titkárához [aki röviddel később belügyminiszter lett] vagy a Fiatal írók József Attila körének programelképzelései és az írószövetséggel folytatott levelezése.) A 4. szám Bibó-emlékszám volt, amely tartalmazta többek között Bibó életében megjelent műveinek kronológiáját, Bibó kései levelét Szálai Pálhoz és a Bibó Emlékkönyvről készült KornideszKnopp-jelentés kivonatát. A lap harmadik számában jelent meg Bába Iván (Dénes Gyula álnéven írt) cikke Néhány gondolat az értelmiségről című cikke, amelyben a magyar értelmiséget két táborra osztó zsidókérdésről értekezett. A lap egyik fő tematikája egyébként is a demokratikus és a nemzeti áramlatok közötti feszültség problematikájának nyílt elemzése volt. A 6. szám pedig részletes kronológiát hozott 1956ról, és sok más mellett közölte Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versét. A vers elhangzott az első, '56-ról szóló nyilvános megemlékezésen, 1981. 72 október 19-én. A következő szamizdat folyóirat, amelyről szólnom kell, a Kisúgó. Egyetlen példánya jelent meg mindössze, 1981 decemberében, de előtörténete jóval távolabbra nyúlik vissza, és kapcsolódik a Beszélőhöz is. Lányi András - a Kisúgó egyik ötletgazdája - elmondása szerint a folyóirat ötlete 1980 augusztusában vetődött föl. Egy baráti társaság, Dániel Ferenc, Bojtár Endre, Horváth Iván, Vági Gábor és Lányi András 72. V. ö.: Állóképek a második nyilvánosságról. Beszélő Összkiadás, valamint Beszélő 2. szóm, összkiadás, 98. o. I. kötet, 1. szóm, 50-51. o. 73. Orosz István: Töredék című írásában nem említi kapcsolatát a együtt határozták el egy szamizdatújság megindítását. Lányi szerint Bojtár és Horváth később visszaléptek, viszont Szabó Miklós bekapcsolódott az előkészületekbe, a lap vendégszerzője lett Tamás Gáspár Miklós (a cikkek névtelenül jelentek meg). Dániel Ferenc révén a csoport kapcsolatba került Orosz Istvánnal (rá a Beszélő kapcsán visszatérve), aki vállalta a '80-81 fordulóján már készenálló anyag stencilezését. A kéziratok tavasszal kerültek át Oroszhoz, azonban kinyomtatásukra csak egy héttel a Beszélő megjelenése után (1981 októberében) került sor. A Kisúgó és Orosz István kapcsolatairól Lányi azt föltételezi, hogy a Kisúgó korábbi megjelentetésére a Beszélő „képbe kerülése" miatt nem került sor. Lányi szerint 1980-81 fordulóján Orosz István talán úgy vélte, a Kisúgó lesz az a szamizdat, amely hosszabb távon is sikeres lehet, és csak időközben változtatta meg a vélemé73 nyét. A Beszélő szerkesztői minderre másként emlékeznek. Nem kívánok belebocsátkozni annak a kérdésnek az eldöntésébe, vajon lehetett volna-e a Kisúgóból a „Beszélő". Csupán a tényt regisztrálom: 1981 októberében megjelent a Kisúgó első és egyetlen példánya. Az, hogy milyen irányokban tájékozódott volna, elég pontosan meghatározható a Mit akarhatunk? című, föltehetőleg Vági Gábor által írt vezércikkből: „Az a független és kritikai szellem, amelyre olyan rátartiak vagyunk, amelyet megharKisúgcVkörrel, Beszélő 1992. június 6.18-19. o. Más visszaemlékezek sem közöltek érdemi információkat erről a kérdésről. Lányi András véleményét ezért sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom.
