A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája
lomkénti meghatározása. Végül a politikai pluralizmus - néhány szerzőnél a többpártrendszer - követelményének megfogalmazása. A következő szerzők minősíttetnek ellenzékinek: Bence György, Donath Ferenc, Eörsi István, Gáli József, Haraszti Miklós, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kovács András, Krokovay Zsolt, Molnár Gusztáv, Radnóti Sándor, Réz Pál, Szálai Pál, Szilágyi Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Vajda Mihály. A Jelentés írói végezetül fölhívják a figyelmet a Bibó Emlékkönyv két új, az ellenzék történetében új vonására: a koalíciós jellegre és a belpolitikai (a hatalomra, az egypártrendszerre, a szocialista fejlődésre) orientáltságra. Az ellenzéki szerzőket-olvashatjuk - (ha még van munkahelyük, mint Tamás Gáspár Miklósnak, Réz Pálnak, Haida Aliznak) el kell bocsátani munkahelyükről, hogy ne dolgozhassanak „olyan munkakörben, ahol nézeteik érvényesülhetnek és politikailag károsan befolyásolhatják az ifjúságot, illetve az adott intézmény tevékenységét." Ugyanakkor a fő feladat „a kötetben szerepet vállaló különböző indíttatású és szándékú szerzők megosztása." E célból beszélgetést kell folytatni mindazokkal, akik írásaik, eddigi tevékenységük, munkaviszonyuk stb. alapján leválaszthatók a szervezőkről." A Jelentést Dalos György különösen az 1973-as „filozófusper" határozatával összevetve viszonylag kedvezően ítélte meg, elismerve aránylag mérsékelt, hűvös hangnemét. 6 A Jelentés mai szemmel nézve valóban mérsékelt, bár azért ne legyünk 66. Dalos György id. mű 62-66. o. 67. Lásd ennek körülményeiről Zsillé Zoltán: Egy önhit életrajza, Árammeggyőződve e mérsékeltség kedvező hatásairól. És nem is az a legfontosabb, hogy a még állásban lévő ellenzékieket el kell távolítani munkahelyükről (ez akkor még nem is történt meg), hanem az, hogy az egyes csoportokat szét kell választani egymástól. Márpedig a kötetnek éppen az volt a legnagyobb értéke, hogy ellenzékiek, félellenzékiek, marginálisok és különféle tudományos intézményekben, kiadásban, lapoknál dolgozó értelmiségiek közösen léptek föl, alkottak koalíciót. Ha így mérlegeljük a Knopp-jelentést, nem is tűnik olyan mérsékeltnek. Különösen akkor nem, ha az 1979. októberi, második Charta-aláírások utáni elbocsátásokat, disszidálásokat is ide számítjuk. Mindezen körülmények ellenére a Bibó Emlékkönyv siker volt (noha abban nem kaptak helyet emigráns magyar szerzők, illetve az itthoniak közül például Zsillé Zoltán írásai 67 ). A kiadványt 1984-ben megjelentette a Magyar Október és az AB Kiadó. Folyóiratok 1980-81-ben Az, hogy valamiféle szamizdat folyóiratra is szüksége van az ellenzéknek, különösen az 1976 utáni lengyel fejlemények hatására, nem volt kérdéses. Kenedi János szerint a szamizdatnyomtatás mesterségének megtanulását Bence György és Kis János 1979-es tavaszi útján készítette elő; Rajk László 1980-as, illetve Demszky Gábor 1981-es útja már kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy a Szolidaritás konlat Független Kiadó, 1988,270-272. o. Zsillé szóbeli közlése szerint Rácz Sándor írását is „kicenzúrázták".
