A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája
Ezek után nézzük meg az úgynevezett Kornidesz-Knopp-jelentést a Bibó Emlékkönyvről. Az 1981. március 2-i jelentés a Politikai Bizottság 1980. december 9-i, az ellenzékről szóló határozata alapján készült, amelyben a PB megbízta a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályát az Agitációs és Propaganda Bizottságnak készítendő jelentésre. Most csupán a jelentésnek az Emlékkönyvvel, annak szerzőivel foglalkozó vonatkozásairól szólok. A Jelentés egyik kiinduló megállapítása, hogy „a Bibó István személye és munkássága előtti tisztelgés csak jól megválasztott ürügy, keret volt a kötetben kifejtendő politikai mondanivaló előadásához... Az ellenzéki szándékú és tartalmú írások összehangoltsága következtében az általuk képviselt koncepció relatív súlya, kisugárzó ereje oly mértékben meghatározó, hogy még a nyilvánvalóan mérsékelt, józan tanulmányok is kontextusuknál fogva szerzőjük szándékain kívülálló megvilágításba kerülnek." 44 A Jelentés írói ezért elsősorban a kifejezetten ellenzéki szerzők munkáit kívánják megvizsgálni. De először az érdekli őket, miért válhatott a Bibó-féle at64. Tájékoztató Jelentés az Agitációs és Propaganda bizottság számára a Bibó Emlékkönyvről. 1981. március 2. Politikatörténeti Intézet Levéltára. Bizalmas. Készölt 2 5 példányban. A végén Komktesz Mihály gépelt aláírása fölött Knopp András kézzel írott aláírása. A továbbiakban az idézetek ebből a dokumentumból valók. 65. A kötet szerzőinek névsora - csoportokra bontás nélkül - a következő: llh/és Gyula, Petri György, Komlós Aladár, Csűrös Miklós, Berkovits György, Oltványi Ambrus, Csoóri Sándor, Duray Miklós, Kovács István, Beke László, Kiss Gy. Csaba, Niederhauser Emil, Litván György, Bojtár Endre, Szűcs Jenő, Erdélyi Ágnes, Vezér Erzsébet, Mórványi Judit, Szósz János, Erdei Sándor, Éliás József, Szántó Piroska, Lakatos titűd és életút mintaszerűvé. Az okot abban látják, hogy Bibó személye és példája „alkalmas különböző értelmiségi rétegek látszólagos egyetértésének kialakítására". Másrészt Bibó életútja az elmúlt évtizedek olyan sorsfordulóihoz kapcsolódik, amelyekről az ellenzéknek is van mondanivalója. Bibóban az ellenzéki szerzők az „elvszerű értelmiségi különállás magatartásbeli mintájának" és az egész 1945 utáni fejlődési út elutasításának megalapozását látják. A Jelentés ezután igyekszik csoportokba sorolni a szerzőket. 45 Először is vannak olyan szerzők, akiknek írásai nem Bibóval foglalkoznak, szereplésük jelképesnek tekinthető. Másodszor megemlítik a mértéktartó tudományos megközelítéseket. Harmadszor külön csoportot alkotnak azok, akik „misztifikálják" Bibó életútjának egyes mozzanatait. Végül a negyedik csoportot az ellenzékiek alkotják. A továbbiakban a Jelentésben csak az ellenzéki szerzőkről esik szó. Melyek az ellenzéki szerzők „összehangolt álláspontjának" főbb elemei? Mindenekelőtt a szocialista rendszer illegitimnek tekintése. Aztán 1956 forradaIstván, Vas István, Rócz Pál, Fazekas László, Eörsi István, Donath Ferenc, Varga Domokos, Haida Alice, Mészöly Miklós, Radnóti Sándor, Granosztói Pál, Bence György, Kis János, Domokos Mátyás, Réz Pál, Fekete Gyula, Konrád György, Kiss Ferenc, Tornai József, Mérei Ferenc, Göncz Árpád, Hegedűs László, Bali Sándor, Dabs György, Képes Géza, Bertalan László, Tordai Zádor, Kovács András, Gelléri András, Tamás Gáspár Miklós, Szobi Pál, Vajda Mihály, Kenedi János, Molnár Gusztáv, Kodotónyi Gyub, Haraszti Miklós, Krokovay Zsolt, Németh Lajos, Fodor András, Endreffy Zoltán, Csalog Zsolt, Andrásfafvy Bertalan, Kántor Lajos, Juhász Pál, Fügedi Erik, Granasztói György, Vályi Nagy Ervin, Gáli József, Perjés Géza, Szilágyi Sándor, Vargyas Lajos, Weöres Sándor, Csurka István.
