A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája

mushoz való viszonynál. Ez magyarázza, hogy miért tudtak ultrabaloldali maoisták és reneszánsz-marxisták együttműködni egymással. Sőt, a rendszerhez való hasonló viszonyuk gyorsan relativizálta a köztük lévő világnézeti különbségeket, hogy aztán a hagyományos értelemben vett marxista világnézetnek legfeljebb a magánélet szintjén maradjon jelentősége. 3. A marxizmus és a hetvenes évek 1968 után alapkérdéssé vált az, amit Kovács András úgy fogalmazott meg, „marxista maradhat-e valaki akkor is, ha lemond mindarról, amit a marxista gondolkodásból legjobb tudása alapján utópiának kell minősítenie? Lehet-e valaki marxista, ha a szocialista perspektívákat illetően realista akar maradni?"

15 A fentiekkel egybehangzóan Kovács elismeri ugyan, hogy számára továbbra is van jelentősége a marxizmusnak, de míg ez a hetvenes évek elején még releváns kérdés volt, mára irrelevánssá vált, mert az aktuálisan fölmerülő elméleti és gyakorlati kérdésekben való tájékozódás „nem a marxista vagy nem marxista indíttatás függvénye"

16

. Hasonlóképpen fogalmaz Laki Mihály is, bár más indoklással: őt azért nem érdekli marxistaságának (vagy mások marxistaságának) kiderítése, mert „sokkal fontosabb a fennálló intézményekhez fűződő viszonyom alakulása számomra."

17 (A kötetben mások is kifejtik azt a nézetüket, miszerint semmi értelme annak 15. Kovács András, 201. o. 16. uo. 213. o. a kérdésnek, ki marxista vagy ki nem marxista.) A kötetben Bence György és Kis János fejti ki leginkább a reneszánsz marxizmus korlátainak kérdését, illetve a '70-es évek változásait. Szerintük a reneszánsz marxizmus azért maradt korlátozott, mert két komoly tehertétele volt: egyrészt az elmélet egyenlőtlenül fejlődött (nem jött létre például marxista gazdaságelmélet és szociológia); másrészt nem sikerült kijelölni az „igazi" marxizmus társadalmi címzettjét. Sőt. „A többség minden vizsgálódás nélkül elfogadta a marxista hagyományból, hogy az elmélet a munkásosztállyal van kitüntetett kapcsolatban, és aztán behelyettesítette a politikai vezetést a munkásosztály helyébe... Amikor aztán a vezetés véget vetett a párbeszédnek, az egész gondolati konstrukció összeomlott".

18 De még ennél is több történt, ami a marxizmus szempontjából „végzetesnek" bizonyult: „lelepleződött" a reneszánsz marxizmus. Kiderült, hogy a filozófia nem azért volt a reneszánsz marxizmus vezető ágazata, mert többet tudott mondani a szovjet típusú társadalomról, mint a gazdaság vagy a szociológia, hanem azért, mert a filozófia elsiklott a rendszer működésének alapkérdései fölött. Végül is arról volt szó, hogy a marxizmusnak igazából nem volt mondanivalója a kelet-európai társadalmak tényleges gyakorlatára. Az „emberi lényeg" alkotta azt a vékony „metafizikai szálat", amely a praxisfilozófiát a kelet-európai realitásokhoz kötötte. 17. Laki Mihály, 220. o. 18. Bence György-Kis János, 49. o.