A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

A polgárváros szabad születésű lakossága a polgári közigazgatás körébe tartozott, a bíráskodás, a különféle kiváltságok élveze­te, az adózás, a tulajdonszerzés stb. tekin­tetében a hatalmas Római Birodalom váro­si polgárságával azonos helyzetbe került. A merev jogi elhatároltság Aquincumban a polgárváros és a katonaváros jogállása kö­zött az évszázadok folyamán állandóan enyhült, s már a III. század közepére el is tűnt. Addig az időpontig is egységet biz­tosított a helytartó személye, aki az uralko­dó császár nevében irányította a provincia hadseregét és polgári közigazgatását. A mai múzeum körüli polgárvárosban, a municipiumban kb. 380 x 460 méteres, fal­lal kerített alapterületen a becslések sze­rint 10.000-12.000 lakos élt. A polgárváros­tól másfél kilométerre délre a Flórián tér közelében emelkedett a légió tábora; 480 x 520 méteres négyszögét ugyancsak védőfalak övezték. E Castrum helyőrsége 6000 főnyi volt, a létszámot segédcsapa­tokkal bővítették. A castrum körül katona­város terebélyesedett, s az ásatások arról ta­núskodnak, hogy ez a canabae a polgárvá­rosnál lényegesen jelentősebb településsé nőtte ki magát; lakosságát 20.000-30.000 főre becsülik. Pannónia Inferior provincia székhelye­ként az óbudai katonaváros külső képe mo­numentális összhatást keltett. A helytartók palotája, a helytartói iroda, a magasrangú tisztviselők lakóházai, a közigazgatási in­tézmények irodái, templomok, amfiteát­rum, fürdők és a kikötő raktárai formálták városképét az I-IV. századok folyamán. A szabályos utcahálózatra fűződő lakónegye­dekhez sűrűn beépített elővárosok tartoz­tak (a mai Kolosy tér és a Bécsi út között, illetve északon Római-fürdőig), és még ide sorolhatók a villanegyedek is a budai hegy­vidéken (Csúcs-hegy, Szemlő-hegy, Tá­bor-hegy), valamint a majorságok a távol­sági utak mentén (a Vízivárosban, a Tabán­ban és a Lágymányoson). A Duna-parton kisebb-nagyobb őrtor­nyok sorakoztak, közülük két erősség emelkedett ki a folyó bal partján: Transa­quincum a mai Dagály utca helyén a Rákos patak torkolatánál és Contra-Aquincum a mai Március 15. téren. Ezek egy-egy római híd biztonságát vigyázták: a mai Árpád-híd melletti állandó cölöphídét és a mai Erzsé­bet-híd helyén feltételezett hajóhídét. Aquincum a fénykorának számító III. században mintegy 50.000 főnek adott ott­hont, s ezzel a lélekszámmal, valamint be­épített területének sűrűségével - az egy­korú adatok szerint - a nagyobb provinci­ális városok sorába tartozott. Lakossága kü­lönböző jogállású településrészeken, pol­gárvárosban, katonai táborokban, katona­városban, villanegyedekben és városfalon kívüli iparnegyedekben élt, ezek együtte­sen jelentették Aquincumot. Történelmi háttér A római kori település élete négy és fél évszázadot ölelt fel (időszámításunk kez­detétől a hun hatalomátvételig, kb. az V. század közepe), mely időszak a folytonos változások korának számít. Ezekben az év­századokban kristályosodtak ki azok a poli­tikai nézetek, jogi intézmények, gazdasági normák, társadalmi felfogások és vallási hiedelmek, amelyek az európai kultúrát megalapozták; többségük máig érvényben van. E szellemi áramlatok hátterében

Next

/
Thumbnails
Contents