A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)
- Senki se vállalja a keresztapaságot - mondja Táncsics. - Az emberek vonakodnak attól, hogy rokonságba kerüljenek velünk. - Megértem, nagyon megértem. De csak találnak egy hasonszőrű rebellist a városban? Pár éve még Dunát lehetett velük rekeszteni. Teréz Táncsicshoz fordul. - Mit szólnál Pólya doktorhoz? Magányos ember, tehetős ember, előítéletei sincsenek, hiszen orvos... Még hagyna is valamit a lányokra. A Nyúzottképű egy könyvben lapozgat. - Pólya doktor - dünnyögi. - Pólya doktor. Meg lehet éppen próbálni. Ha nem áll kötélnek, én majd ajánlok valakit. - Kend? - kérdi Táncsics. - Nézzék, én már annyira belefáradtam ebbe, hogy ha minden kötél szakad, felvállalom a keresztapaságot. Nagy csönd. - Nem tetszik? - kérdezi a Nyúzottképű. - Nekem mindegy, kivel próbálkoznak. Még egy hónapot adok, aztán elkoboztatom a gyerekeket a gyámhivatal útján. A Nyúzottképű hátat fordít Táncsicsoknak, visszarakja a szekrénybe az aktákat. Aztán visszaül asztalához, és felnéz az előtte mozdulatlanul álló párra. - Még mindig itt vannak? Az ég szerelmére, hát meg akarnak ölni? Teréz ünnepi asztalt terít a szobában. Kintről kutyaugatás. Teréz kikiabál. - Vigyázz! A kutya elhallgat. Groszmanné lép be, karján kosár. - Jaj, Teréz nagysád, csakhogy megértük ezt is. - Mit óhajt, Groszmanné? - Csak a kosarat hoztam vissza. Most végre elhallgat a pletyka! Tudja, mi mindent összehordtak a szomszédok, nagysád? Hogy a Ladányi úr az apa. Meg a Goldschmidt úr. Még az én uramat is szóba hozták. - Oda a székre leteheti a kosarat - mondja Teréz. - Én persze tudtam, hogy Mihály úr a tettes. De csak nem árulhattam el, nem igaz? És ki a keresztapa? - Pólya doktor úr. - Nahát, gratulálok - mondja Groszmanné. - Pólya doktor úr nagyon szívélyes ember, habár az a hír járja róla... - Hallottam én is - vág közbe Teréz. - És köszönöm a kosarat. Groszmanné elmegy. Táncsics, Teréz és a két kislány körülüli a terített asztalt. A díszhelyen a teríték mögött üres a szék.
