A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

- Majd utána - mondja Táncsics. Az Adófelügyelő közben írást halászik elő a táskájából, átnyújtaná Táncsicsnak, aki azonban nem veszi el. Az Adófelügyelő leteszi az írást az asztalra. - Ez mi? - kérdi Táncsics. - Szíveskedjék elolvasni - mondja az Adófelügyelő. - Majd - mondja Táncsics. - Ráér. - Jobb, ha most olvassa el - mondja az Adófelügyelő. - Ha fizetési haladékot vagy részletfizetést kér, azt nekem most azonnal be kell jelentenie írásban. - Miféle fizetési haladékot? - kérdi Teréz. - Ki kell fizetni a ház hátralékos adóját, 1849-től 1857-ig. Teljes csönd támad. Táncsics láthatóan nem hisz a fülének. - De hiszen ez a ház el volt konfiskálva. - Na és? - kérdi az Adófelügyelő. - A jövedelem nem hozzám folyt be, hanem a fiskushoz, így hát az adót sem nekem kell fizetnem. - Olvassa el már azt az iratot. Abban meg van írva, hogy mivel az uralkodó visszaadta Önnek a házát, az adó is Önt illeti. Táncsics hitetlenkedve olvassa az iratot. -Jól van, ezután fizetem majd. A hivatalnok bánatosan ingatja a fejét. - Az amnesztia visszamenőleges hatályú - mondja. - Ha a rendelet mentesítette az akasztástól, akkor mentesítette a vagyonelkobzástól is. Ha viszont a vagyona nem volt elkobozva, akkor most fizetnie kell az elmaradt adót, különben elárverezik a házát. - És akkor hova menjünk a gyerekekkel? - kérdi Teréz. Az Adófelügyelő tanácstalan kézmozdulattal válaszol. - Meg akarnak bennünket gyilkolni - állapítja meg Teréz. - Kérhetnek fizetési haladékot. Vagy részletfizetést. Esetleg az adó eltörlését, kegyelmi kérvény útján. Táncsics, aki eddig mozdulatlanul ült, tenyerébe temetett arccal, felhördül, földhöz vágja a levessel teli tányért. Az ajtóban megjelenik a két kislány. Táncsics feláll, fenyegetően megindul az Adófelügyelő felé. Ez rémülten hátrál. - Mihály! - kiáltja Teréz. Táncsics irányt változtat és fejjel nekirohan a falnak. Összerogy. Teréz és a kislányok odaszaladnak hozzá. Az Adófelügyelő kisomfordál az ajtón.