A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

- Az is itt van. Itt van minden, ami kell. Azt hiszi, hogy egy olyan jelentős férfiúról, amilyen Ön, csak egy irattal bírunk? - Engem viszont ez az egy irat érdekel. - Hogy sürget, sürget. Melyik francia mondta, hogy a stílus az ember, Boileau? Prottmann egy pecsétes iratot húz elő, meglengeti. - Itt az irat, láthatja. Táncsics az irat felé nyúl. Közben fellöki a konyakos poharát. Prottmann felkapja az iratot, csenget. Egy másik rendőrruhás személy siet be, szárazra törli az asztalt. - Mi már találkoztunk egyszer - mondja neki Táncsics. - Ön vadászkalapot viselt. - Megnyugtathatom, a felséges uralkodó Önre nézve kedvezően intézkedett- mondja Prottmann, mihelyt kettesben maradnak. - Kivételesen, különös kegyelmi aktussal, az amnesztiáltak körébe sorolta, és konfiskált házát is visszaadja Önnek. - Ha szabad volna az iratot. - Azt sajnos nem szolgáltathatom ki. Táncsics arca vérvörös lesz. - így áll rajtam bosszút a policáj, amiért lóvá tettem. - Valóban lóvá tett. Én is csak akkor jöttem rá, hogy hol bujkál, amikor neje őnagysága méltóztatott teherbe esni. Táncsics döbbenten nézi Prottmannt. Ez feláll, és sétálni kezd a szobában. - Ön abból indul ki, aranyos Táncsics úr, hogy minden rendőr hülye. Ez a feltételezése az esetek többségében nem nélkülöz némi valóságalapot, de akadnak figyelemre méltó kivételek is. Önöknek, forradalmároknak megvan az a hibájuk, hogy folyvást a törvényszerűségeket hajhásszák, és a kivételekre nincs szemük. - Kendtek pedig mindentudónak óhajtanak látszani. - Kiindulópontom logikai természetű volt - folytatta Prottmann. - Ön izgága ember. Ha külföldön tartózkodik, hogyhogy egy szót se hallani Önről? Ki kellett volna nyomatnia valamiféle izgató iratocskát Hamburgban vagy Londonban. - Nem bírtam kiadót szerezni, nem volt pénzem. Prottmann a fejét csóválja. - A pénzhiány öreg hiba. Egy forradalmárnak legyen pénze, különben kifullad. Pénz híján nyilván elrejtette írásait. Én pedig gyanút fogtam, hogy itt irkál valahol, a közelben. Aztán újfent anyai örömökhöz segítette a feleségét. Ez szarvashiba volt, ejnye, ejnye...