A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)
- A policájdirektor úr azt jobban tudja énnálam. - Mindenesetre nagyon örülök, hogy megismerhetem végre. Sokat hallottam Önről. Táncsics lehajtja fejét, nem válaszol. Prottmann folytatja: - Egyszóval mi szél fújta ide, kedves uram? - Mint kend is tudja, a kerületi policáj irányított ide. - De milyen ügyben? - Az amnesztiám ügyében, mint kend is tudja. - Az amnesztiája ügyében? De hiszen köztudott, aranyos Táncsics úr, hogy felséges uralkodónk amnesztiát adott, különben nem részesülhetnék abban a szerencsében, hogy társaságában időzhetek. - Azt suttogták a népek, hogy az az amnesztia rám nem vonatkozik. Prottmann viccesen úgy csinál, mintha megijedne. - Ne mondjon ilyet Táncsics úr, mert még elhiszem, és akkor haladéktalanul le kell fogatnom Önt. - Azt mondták a népek... - Iszik velem egy konyakot? Prottmann csenget, egy rendőrruhás személy ezüst tálcán konyakot hoz be. Prottmann tölt magának és Táncsicsnak is. Fölemeli poharát, Táncsics nem nyúl a magáéhoz. Prottmann megnedvesíti a konyakkal a száját. - Azt mondták a népek - folytatja Táncsics -, hogy az amnesztia csak azokra vonatkozik, akik a büntetésüket töltik. A magyar szöveg homályban hagyja, hogy rám, bujkálóra is érvényes-e, a német szövegből úgy tetszik, mintha szabad volnék, de abban is maradt kibúvó, illetőleg engem kirekesztő ajtó. -Jogászaink sajnos nem elsőrendű stiliszták, ezért aztán sok a homály. Kívánatos volna, hogy Önök, írók segítsenek olykor a hivatalnokoknak a fogalmazásban. - Egyszóval nem tudom teljes bizonyossággal, hogy szabad vagyok-e vagy sem. - Ezért jött hozzám? - Nem jöttem, hanem küldtek. A kerületi policájon megmosták a fejemet, mint valami lurkónak, hogy miért vezettem orránál fogva nyolc évig a hatóságot... Prottmann nevet. - Micsoda ostobák ezek a kerületi rendőrök, nem igaz, Táncsics úr? Ha nem vezet bennünket félre, akkor már régen alulról szagolná az ibolyát. Vagy felülről. Prottmann egy mozdulattal jelzi az akasztófát; majd nevetve folytatja: - Előbb felülről, aztán alulról, nem igaz, Táncsics úr?
