Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - SPIRA GYÖRGY Haynau bemutatkozása
küldöttség vezetéséről lemondani ez alkalommal sem kapható Ságody Sándor, aki amúgy is csak gyengén beszél németül, szónoklatát zavarodottságában ekként kezdi: - Wir sind gekommen, unsere unterhängige Aufwartung zu machen. Mintha magyarul valami ilyesfélét mondana: - Azért jöttünk, hogy függedelmes tiszteletünket tegyük. Mire a felháborodott Haynau rögvest félbeszakítja ezt a retorikai remekművet és odavágja az uraknak: - En nem tiszteletet igény lek, hanem feltétlen meghódolást és térdreborulást. Minek hallatán az előző év nyarán pesti polgármesterré választott, januárban azonban a császáriak által liberális múltja miatt elcsapott, most viszont a küldöttséghez csatlakozott Rottenbiller Leopold hirtelen előlép, és átveszi a szót a kétbalkezes Ságodytól, hogy mégis akadjon valaki, aki „a hyéna szájíze szerint beszél..." S ezzel Rottenbiller (akiről - nyilvánvaló reményei szerint - talán e hiéna is tudja, hogy januárban történt kialkolbólítása óta betegség címén mind ez ideig távoltartotta magát a pesti városházától, azaz semmiféle szolgálatot nem tett az áprilisban trónfosztásra vetemedett rebelliseknek) csakugyan megmenti a helyzetet, úgy hogy Haynau végül is nem vasra vereti, hanem kegyelemben elbocsátja a tisztelgésére megjelent pesti előkelőségeket. Teljesen azonban őexcellenciája végül sem tud napirendre térni Ságodyék orcátlansága fölött, s ezért - abban a jogos feltevésben, hogy sokan lehetnek Pesten, akiknek a szarva akár az elszemtelenedett Ságody úrénál is nagyobbra nőtt - még ezen a napon közzétesz egy Budapest lakóinak címzett szózatot, amelyben ilyen bőséges okulást nyújtó mondatok foglaltatnak: Bennetek kevesek kivételével keserűen csalatkoztunk, azért békés érzelmeitek nyilvánításainak feltétlen hitelt nem adhatunk. Ti, nyelvre és szokásokra nézve nagy részben németek ismét részt vettetek azon törekvésben, mellyel egy istentelen szájhős egy magyar köztársaság ábrándos épületén munkált... Ti üldöztétek közöttetek a hűgondolkozásúakat, többeket ezek és a kezetekbe esett védtelen császári katonák közül felmészároltatok. Magatok és városaitok végromlásával boszszúlhatnám meg ezeket, de követem Császárom és Uram nagylelkűségét; halljátok azonban egy agg harcosnak intő szózatát, ki bebizonyította, miképp szokta szavát beváltani. Eletét veszti... : Mindenki, ki szóval, tettel vagy forradalmi jelek viselésével a pártütés ügyét elősegíteni merészeli. Az, ki bátorkodnék az én vagy szövetségeseink derék katonáit szóval vagy tettel megsérteni. Az, ki a korona ellenségeivel magát árulási szövetségbe teszi vagy rosz szándékú híresztelések által a pártütés szikráját éleszteni próbálná; és Ki merészlené, mint -fájdalom - ezelőtt történt, fegyvereit eltitkolni és azokat a hirdetményemben kijelölt szabott határidő alatt be nem adni. Majd, hogy véletlenül se értsék félre, másnap nyilvánosságra hoz még egy közleményt, amely gyengébbek kedvéért pontokba foglalva részletezi, hogy a pestieknek mit kell és mit tilos tenniök: „1. A két város minden lakosának a legszigorúabban meghagyatik, miszerint a ke-