Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST

tött nap nyugtával zsakettet öltsön és étvágygerjesztő falatocskákat nyeldessen. Ha megfigyelsz egy tekintélyes asszonyságot és leányait, akik egyenként három-négy adag fagylaltot is eltüntetnek, rájössz, hogy a rágógumizás és a szódával leöblített fagylaltozás nem egyedüli káros következményei a modern életnek. Egy könnyű hűsítő áráért addig üldögélhetsz, ameddig jólesik, miközben szemed előtt zajlik egész Pest élete. Semmi sem feltűnőbb, mint az unalom hiánya fiatal és öreg arcokon egyaránt. Ez az esténkénti időtöltés mindig az újdonság varázsával bír. Ez a megfontolt életélvezet, ez a soha nem szunnyadó érdeklődés, amivel az élet legapróbb dolgai felé fordulnak, éppolyan erős ebben az ifjú és bizonyos értelemben nyughatatlan népben, mint a franciában. Azért élnek, hogy élvezzék, amit termelnek s nem a még-többet-termelés öröméért. Más szóval élve, számukra a létezés annak művészete, hogyan lehet a legegyszerűbb életszükségletekből a legnagyobb élvezetet húzni, nem pedig küzdelem valami luxusnak a nélkülözhetetlenné tételéért. Talán ez magyarázatul szolgálhat arra, hogyan kelthet e felettébb rövid idő alatt felépült város olyan tiszta, befejezett benyomást. Az a nagy erőfeszítés, ami a magasabb bérek és a munkaerő-megtakarító gépek használata következtében egy hasonló méretű hely termelőerejét otthon nagyon megnövelné, szükségszerűen több szeméttel is jár, ami azonban kevésbé feltűnő-ahogy az útmenti részletek is kevésbé szöknek a szemébe annak, aki rohan, mint a lődörgő járókelőnek. Igen jellemző, hogy míg telefonon hallgathatsz operát és félórába kerül egy hitellevél beváltása a bankban, még mindig port használnak itatósként. A telefonhírmondó - bizonyos órákban, bizonyos forrásból híreket szállító és első pillanatra szellemesnek tűnő vállalkozás lassú, ha a folyamatosan megjelenő délutáni lapok hasábjainak gyors átfutásához hasonlítjuk. Nem mintha nem lennének délutáni lapok Pesten. Vannak, akárcsak egyebütt a kontinensen, első oldalukon politikai cikkekkel. Az öltözködést egyik nem sem bálványozza. Azonnal látható ez az esti korzózókat figyelve. A keletiesen világos színekbe öltöző hölgyek teljesen függetlenek a párizsi divattól. Az elbájoló női formák burjánzását nem gátolják erős fűzőkkel. Az európai országokban általános a hadkötelezettség - talán a katonaélet merevségére való reakció, hogy a férfiak öltözködéséből hiányzik az egyöntetűség, s ez itt egészen a végletekig megy. Sokféle kalap van Magyarországon, de nem több, mint színes mellény, ékszer, ezüstgombos sétapálca, ami annyira része a magyar életnek, akár a gyöngyös olvasó a töröknek. A személytelenség majdnem olyan hangsúlyozott jellemvonás a magyarban, mint a japánban. Amikor egy magyar hátrafordul és tetőtől talpig végigmér egy külföldit, ezt nem faragatlanságból teszi,