Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST

Utcaseprő és locsolóember a Városligetben 1900-as évek „...az egész város csutakol és mindent. " tülekedés. Nincs az a benyomása az embernek, hogy néhány asztalt és széket bezsúfoltak egy szűk térbe. Úgy tűnik, mikor a várost tervezték és a házakat építették, különös gondoskodás történt volna arról, hogy asztalok és bokrok kerüljenek eléjük, pont úgy, ahogy egy kiállítási tér tervezésekor helyet hagynak a kerteknek, szökőkutaknak és tavaknak. Ha a régi Párizs egy dombon lenne a Szajna egyik oldalán, ha az új Párizst a hatvanas években kezdték volna építeni, ha a párizsiak szívükben a cigányok szabad életét élnék és az oroszok tágas terek iránti vonzalmát dédelgetnék, ha a művészet és építészet évszázadok óta virágzott volna Magyarországon, akkor az összehasonlításnak, amely minden siető turistában felmerül, lenne alapja. Akárhányszor Párizs szívében, a szabadban reggeliztem, lehetőleg jókor reggel, amikor minden frissnek tűnik még a reggeli locsolástól, és a kisasszony a kioszkablaknál egy sou-nyi újságot egy franc-t érő kedvesség kíséretében nyújt át, ebédidőre, hacsak nem a külvárosban voltam, a por mennyiségét és minőségét olyannak találtam, hogy szívesebben ebédeltem zárt helyen. Pesten, ha a kalapod leesik vagy levered a székről, ahová tetted, úgy érzed, akkor kellett volna gondosan megkefélned, mielőtt le-