Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST

Egy New York-i Budapestről 1908-ban FREDERICK PALMER: BUDA ÉS PEST E

gy folyó partján, amely hosszú útján a tengerig több nyelvet hall, mint bármelyik társa, és kelet, nyugat hatását egyaránt érzi, fekszik Pest, egy ifjú szívű faj fejlődésének szimbóluma. A legújabb városok egyike, melyet egy kötőjel és öt híd köt össze Budával, az egyik legrégibb fővárossal. Itt nem ütközik az ódon épületek megőrzésére irányuló buzgalomba a helyükre célszerűbbet építeni kívánó vállalkozó. Akárha egyik ősének képét akasztaná gőzfűtéses házának falára, meghagyva eközben épségükben a benne rejlő vezetékeket, úgy nézhet át a Dunán a múlt emlékeire kávéháza kényelmes székéből a magyar, miközben a tőzsdei árfolyamokat vagy operát hallgat a telefonhírmondóban. Nálunk is hasonlóképpen lenne, ha Washington egyszersmind kereskedelmi központ volna, nemcsak főváros, valamint ha Arlington dombját kissé lejjebb tolnánk a Potomacon és megkoronáznánk a Liberty Hallal, a Castle Williammei és az Old South Church-csel. Más európai városokban, ahol a régi településhez modern kapcsolódik, bármennyire feltöltötték is az árkokat, kiegyenlítették is a talajt, a szűk sikátorok, girbe-gurba utcák szorító érzése megmarad. A budai oldal magaslatai természetes erődítményül kínálkoztak a középkorban. Itt koronázták meg az első magyar királyt; itt táboroztak a janicsárok száz évig, míg Bécs falai bevehetetlennek bizonyultak a muzulmán hódítás áradata előtt; később a Kossuth vezette hazafiak állták itt hősiesen a próbát. A régi harcosok utódainak csak át kellett kelniük a folyón, hogy a huszadik század követelményeit is kielégítő városnak alkalmas teret találjanak, ahol békében learathatják azokat a gyümölcsöket, melyekkel háborúban sikertelenül próbálkoztak. Nagy kár, hogy bár a természet oly kegyesen kínál talap* Megjelent a New Yorki Scribner's Magazin 1908-as évfolyamában